Csákányi Eszterben a pandémia alatt fogalmazódott egy új önálló est gondolata. Alkotótársaival közösen, Bodor Johanna Nem baj, majd megértem című önéletrajzi regényéből kiindulva, attól elrugaszkodva és saját élményeiből is merítve olyan vizekre evezett, ahol korábban még nem táncolt.
Székely Csaba Az igazság gyertyái című műve a bözödújfalusiak megpróbáltatásainak állít emléket. A szerző mély empátiával és sajátos humorral fordul e kifejezetten megrendítő téma felé. Egy olyan közösség életébe nyerünk bepillantást, akik mindig is jól megfértek egymással, kivéve a történelemnek abban a négy évben, amikor a hatalom erőszakkal beleszólt az életükbe.
"Apám szemében" - nők történetei, amelyekben felnéznek, imádják, megvetik félik, utánozzák a saját apjukat. Apák történetei, akik példaképet vagy bíróságot, bálványt vagy szégyenfoltot jelenetenek a lányuknak.
Synge kétségtelenül a modern ír dráma atyja. Fergeteges, fekete humorú komédiája valójában hihetetlenül pontos korrajz, és egyben megrendítő, költői mű.
A Follia annyit tesz: őrület. A négy táncosra készült koreográfia a nőiségről, a külvilág és a belső megélések konfliktusáról beszél. Amikor mindenki úgy csinál, mintha minden rendben lenne, hogy lehet, hogy neked mégis fáj?
Az interjúitokban ugattok a rendszer és a hatalom ellen. Az előadásaitok pedig ugyanazt a világot képviselik, ugyanannak a világnak a részei, amitől egyébként annyira szabadulnátok. A ti művészetetek ágyazott meg a politikának.
Garaczi László ikonikus darabja sodródás a lélek mélyére, sok humorral és a humor mögött sok fájdalommal. Modernkori példázat férfiak és nők találkozásáról, no meg arról, hogyan mennek el egymás mellett.
Zsolt negyvenhat éves, gyermektelen. Bonyolult és zűrzavaros múlt kavarog mögötte. Egy hatalmas szerelem és válás. Egy szenzációs zenekar, melynek széthullása előtt a frontembere volt. Réges régen volt mindez. Zsolt ma fuvarozik, és épp Gdanskból száguld hazafelé, ahol várja őt fiatal, mindenórás barátnője.
Éjszaka van a hegyek közt, a szlovák autópályán. Zsolt tapossa a pedált, és egy pillanatra elalszik...
Janikovszky – lánykori nevén Kucses – Éva tizenkét és tizennyolc éves kora között, 1938-tól 1944-ig vezette a naplóját. Negyedik naplófüzetének borítóján ceruzával írva ez áll: „Kizárólag az utókor számára.” A bejegyzésekből kibomlik egy különlegesen érzékeny lány története, aki a világháború éveiben vált felnőtté, ebben az időszakban volt először igazán szerelmes, és miközben igyekezett derűvel szemlélni az életet, szembesült a vészkorszak legdurvább intézkedéseivel, amelyek saját családját is érintették.
A kezdet/vége egyfelvonásos összművészeti vígjáték felismerhető, hétköznapi helyzeteken keresztül játékosan, őszintén és érzékenyen beszél a felelősségvállalásról, és a döntésről, amit előbb-utóbb mindenkinek meg kell hoznia. Ez a cirkuszi elemekkel tarkított előadás megmutatja, mennyi szerepet kell betölteni egy modern párkapcsolatban és milyen nehéz megtalálni az egyensúlyt. Szó szerint.