Beethoven a bécsi klasszikus zene összegző képviselőjeként már feszegeti a korban megszokott formai és harmóniai rendet, utolsó éveinek alkotásai már messze túlmutatnak korának zenei eszményein. Egyetlen operájához, a Fidelióhoz több nyitányt is írt, a III. Leonóra nyitány azonban gyakran nem igazi nyitányként, hanem közzeneként, a II. felvonást záró finálé előtt hangzik el. Zenei anyagában természetesen az opera motívumai is felfedezhetőek, ám önálló hangversenydarabként is rendkívül népszerű. A G-dúr zongoraverseny egyike Beethoven formabontó műveinek, hiszen a tételek szerkesztésmódjában, a szólóhangszer és a zenekar egymáshoz való viszonyában jelentősen eltér a klasszikus versenyművek korábban megszokott tradícióitól.
Csajkovszkij Manfréd-szimfóniáját ritkábban hallhatja a közönség, pedig a szerzőre jellemző gazdag dallamosság, érzékeny líraiság, szenvedélyes lendületesség a hangszerelés gazdagságával párosulva maradandó élményt nyújt a hallgatóságnak.
Vezényel: Robert Houlihan
Savaria Szimfonikus Zenekar
L. van Beethoven: III. Leonóra nyitány
L. van Beethoven: IV. G-dúr zongoraverseny
P. I. Csajkovszkij: Manfréd-szimfónia
Közreműködik: Stefan Arnold / Németország /
Vezényel: Robert Houlihan / Írország /
