Pjotr Iljics Csajkovszkij 1874-75-ben keletkezett I. b-moll zongoraversenyét karakteres kezdete mindenki számára ismertté teszi - holott épp ez az indítás alakult ki nehezen, a napjainkban hallható változat az eredeti mű átdolgozott verziója, a két zongorás letét 1888-as harmadik módosítását pedig nem is szerepeltetik műsoron. Miközben maga a zene, gyönyörű oroszos témáival, áttekinthető szerkezetével, lendületes befejezésével szinte azonnal sikert aratott, legendásak a Nyikolaj Rubinsteinnek szóló ajánlása körüli hercehurcák. Rubinstein, a moszkvai konzervatórium igazgatója, híres zongoraművész, a Csajkovszkijt mindenben, még lakhatásában is támogató "gyám" képtelen volt elfogadni, hogy szerzőnk immár önálló, saját hangon megszólaló művész, ezért ahol csak lehetett, gátolta a b-moll zongoraverseny előadását. Szerencsére a személyes hiúság sem tudta megtorpedózni a mű sikerét, olyannyira nem, hogy 1878-ban, a párizsi világkiállítás idején végül maga Rubinstein is sikerre vitte az általa - kezdetben az említett okokból "játszhatatlannak" ítélt, azóta persze Csajkovszkij egyik legnépszerűbb darabjává vált - versenyművet.
Rahmanyinov sem volt könnyű helyzetben, amikor 1907 végén végre befejezte 2 szimfóniáját. Túl több sikeres szezonon, többek között az 1904-ben bemutatott 2.zongoraverseny elképesztő hatásán, ugyanakkor emlékezve az 1. szimfóniája bukását követő rettenetes kritikákra, az ebből kialakult depressziós periódusra, a koncertünkön felhangzó darabból szinte süt a belső küzdelem a formával, az invenció kordában tartásával, az önismétlés elkerülésével. Jellemző e vívódásra, hogy a végül is 60 perces - előadásunkon is ebben az eredeti verziójában szereplő - műnek létezik egy 35(!) percre revideált szerzői változata is. Rendkívül tömör szövedékű, folyamatos figyelmet kívánó, rendületlen áramlásban lévő, egyfolytában új meg új gondolatokat felszínre hozó, azokat egymásba olvasztó, sokszor a korábbiakra visszautaló, gazdagon hangszerelt nagyzenekari vonulás. Töredékesen a legjellegzetesebb, szinte a II. zongoraverseny fordulatait idéző hangulatok is felbukkannak, ezeket azonban e szimfóniájában már egyértelműen meghaladja a szerző.
A darab többek szerint kifejezetten zongorát kívánna. 2008-ban Alexander Warenberg e szimfóniát alapul véve irta meg "Rahmanyinov 5. zongoraversenyét", jól ráirányítva a figyelmet az eredeti II. szimfónia belső lehetőségeire, illetve Rahmanyinov mint szimfónia-komponista valódi, versenymű-szerkezetben igazán otthon lévő gondolkodására.
Műsor:
Csajkovszkij: b-moll zongoraverseny, op.23
Rahmanyinov: II. szimfónia, op.27
Közreműködik:
Farkas Gábor – zongora
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Kovács János
Fotó: © Katona Csilla
