Balassa Sándor szinte pályája elejétől készült első operája megkomponálására. Saját elmondása szerint első, meghatározó zenei élményei voltak Verdi operái. Ezek a darabok tudatosították benne, hogy a műfaj mennyire összetett. Ennek ellenére tizenöt kellett hozzá, mire az elismert zeneszerző megvalósította szándékát.
Balassa első darabját a műfajban a Magyar Rádió felkérésére készítette. A zeneszerzőt akkor már régóta foglalkoztatta Wolfgang Borchert drámája. A fiatalon elhunyt drámaíró életét a háborús események határozták meg: szolgált a fronton, ahol megsebesült, ezután politikai okokból letartoztatták. Halálos ítéletét végül frontszolgálatra változtatják. 1945-ben írta egyetlen drámáját, amely a halála utáni nap került bemutatására. Balassa előtt már készítettek belőle filmet és hangjátékot.
Az eredeti darabot Fodor Géza dolgozta át operalibrettóvá, Szolcsányi Ferenc műfordítását használva. Fodor az opera műfaji követelményeit tartotta szem előtt. Eszerint összevont, elhagyott jeleneteket, a személyek számát is lecsökkentette. A zenei kifejezés gazdagítása érdekében szerepelteti a kórust, ami természetesen az eredeti prózai színdarabban nem szerepel.