Tordai Imre színész munkája végeztével rohan az ügetőre, ahol szokás szerint veszít. Hirtelen felidéződik benne a kamaszkora, a hatvanas évek, amikor vásározó vállfaárus nagybátyjával, Gyuszi bácsival egyszer rengeteg pénzt nyertek. Nagybátyja vitte először lóversenyre, vidékre, vásárba, ő ismertette meg vele a szabadság, a nők, az élet ízeit néhány szertelen, furcsa nap alatt. A lóverseny volt Gyuszi bácsi számára a legfontosabb – a kötetlenség és a nők mellett –, de életének ezt az utolsó, nagy nyereményt hozó lóversenyét nem élte meg. Mégis: sose hal meg az, akire így emlékeznek.