Azon kívül, hogy a rendezői elgondolás igyekszik megtartani az 1900-as években született mű, Wedekind: A tavasz ébredése „gyermektragédia" feszültségét, a szereplők az ébredő ösztönök örvényében tanácstalanul vergődő kamaszgyerekek, a darab bemutatja a mindennapokban jelen lévő felületességet, a robotszerű körforgást és a közömbösséget... A konfliktus helyzetet - ahogy az irodalmi művekben és az életben is - természetesen jelen esetben is egy szerelem, pontosabban egy szerelmi csalódás teremti meg. A fájdalom következtében főhősünk egyesével végzi ki az osztálytársait.
Fejtsük meg együtt, hogy mi számít hibának és mi nem, mik a határok és mi az ami már nem nyer bűnbocsánatot. A darab ezúttal mindent a FIÚ szemszögéből mutat be, ezen rendezői koncepció végre láttatja a "bűnös" szemszögéből is a dolgokat.
Hogy jut el egy ember oda, hogy kioltsa mások életét? Van joga hozzá vagy szimplán pszichológia az egész? Az előadásból kiderül.
A Zsíros Gábor egyedi koreográfiájával és a művészek remek játékával fémjelzett CRAZY előadás igaz történetet dolgoz fel, amely egyben egy brutális terrortámadás az emberi léleknek, de ez egyben egy "BEHAJTANI TILOS!" tábla is a mai tinédzser generáció útvesztői felé...
