Kosztiljov éjjeli menedékhelyén összezsúfolva élnek a társadalom számkivetettjei. Akad köztük tolvaj és utcalány, levitézlett mágnás, de becsületes ember is. Se otthonuk, se biztos megélhetésük, némelyiküknek már neve sincs. Csak múltjuk, valami homályos régi bűnnel. A kíméletlen társadalmi rend nem enged többé emberi életet számukra.
Cseh Tamás arról énekelt valaha, hogy azt hittük, a dalokban angolul kimondják azt, amit magyarul
nem tudunk, de nem így van. A kérdés attól még eleven: be vagyunk-e zárva az anyanyelvünkbe, vagy
épp ellenkezőleg: magyarnak lenni nemcsak kollektív neurózis, de kollektív boldogság is.
„Hegedűs a háztetőn… valahol mind azok vagyunk. Megpróbálunk egy letisztult dallamot kicsalni, miközben egyensúlyozunk, hogy ne szegjük nyakunkat. Nem könnyű!”
Jegyvásárlás
