Dinamikus, lendületes Bach-kamarazene, majd a világ egyik első, hangfestésben, hangulatokban felettébb gazdag, szinte láttató barokk programzenéje alkotja az est első részét. Műsorukban ezt követően visszafogott, neoklasszikus, de a hangverseny stílusába pontosan illeszkedő norvég vonószenekari kitekintés, végül sokrétű, a szoprán-koloratúrszoprán hangi adottságokat maximálisan kihasználó, megragadó Händel-szólókantáta hallható.
Bach: III. brandenburgi verseny, BWV 1048
Johann Sebastian Bach 1719 táján került kapcsolatba a lelkes zenebarát Christian Ludwig brandenburgi őrgróffal, aki néhány kompozíciót kért udvari zenekara számára. Halála után több száz koncert került elő hagyatékából, köztük – Vivaldi számos alkotása mellett – Bach 6 versenyműve is, mely a berlini királyi könyvtárba kerülve nyomtatásban csak 1850 táján jelent meg. Bár a fiatal Bach példaképének tekintette Vivaldit, ezekben a műveiben alapvetően eltért az olasz mester által fémjelzett hagyománytól. Mindegyik versenyművében különböző hangszer összeállítást „állított szembe” a zenekarral, viszont a sorozat legnépszerűbbé lett, kéttételes darabjában, a G-dúr hangnemű III. brandenburgi versenyben nem alkalmaz külön szólóhangszert. Ebben a koncertben Bach csak vonósokat használ. Három triócsoportot állít egymással szembe: Egy 3 hegedűből, egy 3 brácsából és 3 csellóból álló csoportot, melyet egy continuo (nagybőgő és csembaló) egészít ki..
Boccherini: D-dúr divertimento – „Éjjeli őrjárat Madridban”
Luigi Boccherini (1743-1805) olasz gordonkaművész-zeneszerző koncertező művészként illetve udvari zeneszerzőként bejárta Európa számos országát, majd életének második felét Madridban élte le. Legjelentősebb kompozíciói szimfóniái, gordonkaversenyei és vonós kamarazenéje. Ez utóbbiak közé tartozik a vonósötösre komponált D-dúr divertimento (eredeti címe szerint „La musica notturna delle strade di Madrid”), melynek gitár-kvintett átirata is létezik. A 9 tételes szerenád képzeletbeli programja: Madrid utcáin őrség vonul este. Megkondul a harang, s ezzel vége a szolgálatnak, váltás következik. Dobpergés után elindul az őrjárat. Elhaladnak a vakok menhelye mellett, ahol a lakók menüettet táncolnak. Majd egy kolostor közelében járnak, innen ünnepi ének szűrődik ki. Ezután egy utcai énekes gitárkíséretes szerenádját halljuk, amelyet kóbor cigány hegedülése szakít félbe. Újra pereg a dob, és az őrség katonainduló hangjaira távozik a kaszárnyába.
Grieg: Holberg-szvit, Op.40
Edvard Grieg zeneszerzői stílusában a norvég népzene hagyományait ötvözte az európai romantikus zene hagyományaival, s ezen a téren Csajkovszkijjal is kölcsönösen hatottak egymásra, aki ugyanezt az irányt követte. Norvég táncai is ezt a kettős inspirációt képviselik. A ma felhangzó Holberg-szvit inkább az egyetemes zenetörténeti hagyaték iránti érzékenységét mutatja, remek karakterizáló képessége mellett.
A hivatalosan „Holberg idejéből” című és a mű karakterét is meghatározó „szvit régi stílusban” alcímű Holberg-szvit 1884-ben keletkezett a dán-norvég humanista drámaíró, Ludvig Holberg születésének 200. évfordulója alkalmából. Az eredetileg zongorára írott 5 régi, Holberg korabeli tánctételt tartalmazó művet maga a szerző hangszerelte át 1885-ben vonószenekarra.
Händel: Il delirio amoroso (Szerelmi mámor) – szólókantáta, HWV. 99.
Georg Friedrich Händel (1685-1759) hatalmas vokális életművében az operák, oratóriumok, latin és angol nyelvű szakrális kompozíciók mellett több, mint száz olasz nyelvű kantátát is találunk (mintegy 90%-ban szoprán szóló hangra). Ezek közül való az Il delirio amoroso néven ismertté vált kantáta. A kompozíció keletkezésének időpontjáról annyit tudunk, hogy a kottamásoló számlája 1707. február 11-i dátumot mutat, tehát bizonyára ezidőtájt született a kantáta. Händel Rómában gyakran megfordult Benedetto Pamphili kardinális (Corelli fő támogatója) palotájában, és valószínűleg ő volt a kantáta szövegírója. A bemutató is Pamphili „Accademiáján” volt, Pasqualino Tiepoli kasztrált előadásában, a hegedűszólót Antonio Montanaro, Corelli tanítványa játszotta, a produkciót Händel a csembaló mellől irányította. Az akkoriban Itáliában általánosan ismert és kedvelt antik történet Tirsi és Clori szerelmét idézi meg.
Műsor:
J.S. Bach: III. Brandenburgi verseny, BWV1048
Boccherini: Éjszakai őrjárat Madridban, op.30
Grieg: Holberg szvit, op.40
Händel: Szerelmi mámor „Il delirio amoroso”, HWV99
Közreműködik:
Miklósa Erika – ének
Liszt Ferenc Kamarazenekar
