"Róza Nyikolajevnának jó kapcsolatai vannak felsőbb körökben. Ígért egy turnét a Zöld-foki szigetekre."
Egy leszázalékolt öregasszonyokból álló amatőr népi együttes fennállásának tízedik évfordulóját ünnepli az Orosz Süketek Társaságának Kultúrpalotájában. Kapitolina Petrovna, a legidősebb kilencven éves; természetesen demens. Sarah Abramovna a költészet rabja és nyolcvan éve dacára bolondul a fiatal karvezetőért, Szergejért. Tamara Ivanovna, bár bénának született, fénykorában revütáncosnőként kereste kenyerét. Nyina Andrejevna - szódásüveg szemüveggel az orrán - szabadidejében taxizik. Iraida Szemjonovna gyenge pontja pedig saját készítésű heringsalátája és az alkohol. Bár ez utóbbi mindegyikőjükről elmondható.
Mikor Szergej Szergejevics kifejti vágyálmát az orosz hagyományokat ápoló, ugyanakkor a modernizálódás jegyében fiatal szólistával bővülő, megújult együttesről, az öregasszonyok nem győznek kifogásokat találni. Ők mind leszázalékolt, fogyatékkal élő állampolgárok, semmiképp sem léphet közéjük egy ereje teljében lévő, egészséges fiatal nő. Szergej azt tapasztalja, hogy az ellenállás olyan nagy, hogy a fúzió gyakorlatilag lehetetlen. Hiába énekel Róza remekül, az öregasszonyok szerint az elmúlt tíz évben sem jelentett akadályt, hogy ők egyáltalán nem tudnak énekelni.
Jegyvásárlás
