“Felhívhatjuk a figyelmet arra, hogy jogegyenlőtlenség van, arra, hogy a homofóbia még mindig létezik, hogy LMBT embereket diszkriminálnak és hogy ők nem élhetnek teljes életet: ez a felvonulásnak az igazi célja. De a csodát magunktól kell várni.” (Rózsa Milán)
Rózsa Milán politikai és melegjogi aktivistáról, “a magyar Harvey Milkről” sok szó esett életében és halálában is. Bátorsága, derűje, őszintesége világszerte sokak számára példa lett, még legnagyobb ellenfelei is szeretettel beszélnek róla. Ott volt minden barikádon, teljes mellszélességgel állt ki nem csak a melegek jogaiért itthon és külföldön. Putyin homofób törvénye és joggyakorlata ellen tiltakozva behatolt az orosz nagykövetségre, s ott kitűzte a szivárványos zászlót. Paks2 ellen protestálva kommunista lobogóval díszítette fel a Fidesz-székházat, amelyet egyszer már megszállt társaival a negyedik alkotmánymódosítás ellen tüntetve, mégis a nagy netadós demonstráció végén ő csitította az erőszakosakat, mert mindig a békés megoldások híve volt.
Lendületét látszólag nem törték meg sem a jogtalan letartóztatások, sem a pellengérre állítás. Úgy tűnt, ez a fiatalember nem ismer félelmet. Egészen addig, míg 26 évesen véget nem vetett az életének.
Rózsa Milán halálában nem játszott szerepet idegenkezűség De vajon azt jelenti-e ez, hogy haláláért a társadalmat nem terheli felelősség? Ez a fiatalember a magyar aktivisták zaklatott, részben kiszámíthatatlan és a rendszer által gyakran jogszerűtlenül fenyegetett és korlátozott életét élte, s közben nem csak ebben a szerepében cipelt hatalmas terheket a vállán.
Vajon tisztességes dolog-e elvárni egy 26 éves fiútól vagy másfelől egy 83 éves valahai halálraítélttől, hogy megvívják harcainkat? Hagyhatja-e tudatos állampolgár, hogy alapvető jogaiért egy maroknyi halálra hajszolt aktivista küzdjön nap mint nap?
Vajon mi miért nem magunktól várjuk a csodát?
A csodát magunktól kell várni című dráma Rózsa Milán történetéből kiindulva, a PanoDráma alkotócsapata által készített és szigorúan szó szerint felhasznált mintegy negyven eredeti interjúból és egyéb dokumentumanyagokból nyeri el végleges formáját, akárcsak a romagyilkosságokról 2011-ben bemutatott és számos nemzetközi fesztivált megjárt Szóról szóra óta a társulat szinte valamennyi ősbemutatója a Katonában látható Pali című monodrámáig.
Újdonság, hogy az alkotócsapat vendégrendezőt kért fel a dráma színrevitelére. A csodát magunktól kell várnit a többszörös díjnyertes Pass Andrea rendezésében láthatják nézőink először a Pride Weeken, július 4-én az Átrium Filmszínházban, majd ősztől a PanoDráma bemutatójával nyit a Trafó Kortárs Művészetek Háza új évada szeptember 5-én.
Szövegkönyv: Garai Judit, Hárs Anna, Pass Andrea
Kiegészítő szerkesztés: Merényi Anna
játsszák:
Ballér Bianka e.h., Bezerédi Zoltán, Botos Éva, Ivanics Tamás, Ördög Tamás, Urbanovits Krisztina
Produkciós asszisztens: Schór Ádám
Rendezősasszisztens: Tési Dóra
Produkciós vezető: Schőn Edina
Hangtervező: Keresztes Gábor
Világítástervező: Bányai Tamás
Díszlet, jelmez: Bobor Ágnes
Koncepció/dramaturgia: Garai Judit, Hárs Anna, Merényi Anna
kreatív producer: Lengyel Anna
rendező: Pass Andrea
Jegyvásárlás
