Shakespeare korában a színdarabok női szerepeit fiatal fiúk alakították, mert a közvélemény jóval kevesebb különbséget feltételezett, különösen serdülő korban, a két nem között. Shakespeare darabjaiban például előfordul, hogy egy fiú, aki női szereplőt formál meg, férfiruhát ölt, de azt kéri egy fiatalembertől, úgy udvaroljon neki, mintha ő, a férfiruhás, nő volna. Kinek-kinek a Nő vagy a Férfi nagy szerepeiben kellett élnie, szeretnie, dolgoznia, Shakespeare azonban igen sokféle történeteiben szüntelenül játszik ezzel: férfiak és nők szerepeinek határaira kíváncsi, miközben számtalanszor körüljárja és megszólaltatja, hogyan érez, gondolkodik, lobban szenvedélyre, vagy éppen szenved egy nő és egy férfi, hogyan néz szembe élettel és halállal. Az elhangzó monológok részben egymással is társalognak, ugyanakkor magukért beszélnek és persze leginkább azokhoz szólnak, akik Shakespeare-nek is a legfontosabbak voltak: a Közönséghez.
Bevezető: Müller Péter - Ezotéria és profán Shakespeare világában – Peter Brook nyomán.
Dramaturg: Kállay Géza
Jegyvásárlás
