Zongorás-triók,
H-dúr Zongoratrió Nr.1., Op. 8
C-dúr Zongoratrió Nr.2., Op. 87
c-moll Zongoratrió Nr.3., Op. 101
A nagyszabású, már-már szimfonikus hangzásigényű H-dúr trió első változata 1854-ben készült el. Kiadója, Simrock kérésére Brahms 35 évvel később, 1889-ben újra elővette és jelentős mértékben átdolgozta a művet. Tőle szokatlan módon azonban nem vonta vissza a fiatalkori változatot sem, így ma a H-dúr trióból két, Brahms által is jóváhagyott verzió létezik.
A C-dúr zongoratriót leveleinek tanúsága szerint Brahms a legsikerültebb opusai közé sorolta. Az első tétel beethoveni hangulata sodor, az andante szép vonós párbeszédei elvarázsolják a hallgatót, a harmadik tétel fojtott, csendes és gyors játéka igazán technikai és zenei kihívások elé állítják az előadókat, a muzsikusok között tökéletes összhangot kívánva a mű előadásakor.
Az utolsó tétel a szerzőt is "megmutatja", telve van derűvel, tisztasággal, melegséggel, gyakran juttatja a hallgató eszébe a szimfóniákat.
A c-moll zongoratrió, 1886 nyarán íródott Svájcban Hofstettenben. A szimfóniák befejezése után készült el, hamisítatlanul kamarazenei fogantatású, tömör alkotás, valójában Brahms egyik legkoncentráltabb, legintenzívebb műve. Clara Schumann, akivel Brahms gyakran tanácskozott új kompozícióiról, naprakész jegyzetet hagyott a naplójában a Scherzo-ról: "Johannes egyik más munkája sem érintett meg ilyen mélyen, annyira gyöngéd és csodálatosan költői a második tétel. "
A művet már ugyanebben az évben, december 20-án bemutatták Brahms, Hubay Jenő és Dávid Popper előadásában.
Eckhardt Violetta - hegedű
Szabó Péter - gordonka
Lajkó István - zongora
Jegyvásárlás
