Az antwerpeni deSingel művészeti központ, a belgiumi flamand közösség fontos kulturális intézménye, melynek alapgondolata, hogy sokrétű, gazdag programjaival összekösse a különböző művészeti ágakat, a zenét, a színházat és a képzőművészetet. A központ ötlete Peter Benoit-tól származik, az 1980-ban a belga királyi pár jelenlétében átadott épület terveit pedig Léon Stynen készítette.
A deSingel Művészeti Központ nyitott a kortárs művészetek előtt. Négy művészeti ágnak: az építészetnek, a táncnak, a zenének és a színháznak egyaránt otthont ad. Hangsúlyos benne a kortárs művészet, de az újszerű, a korábbi konvencióktól mentes produkcióktól a klasszikus művek hagyományos interpretációjáig sok minden megfér benne.
Jellemző módon itt működik Jan Fabre modern, a hagyományos műfaji keretek közé nemigen sorolható táncszínháza, Philippe Herreweghe és a Collegium Vocale Gent, valamint Hervé Niquet Beethoven-Akadémiája, és ebben a központban helyezték el az antwerpeni konzervatóriumot, a színművészeti főiskolát (Posthoogeschool voor Podiumkunsten), a Flamand Építészeti Intézetet, valamint az antwerpeni Radio 2 állomást is.
A deSingel Központ három színházterme közül az ezerszemélyes Kék teremben hangversenyeket, míg a 800 fős Vörös teremben tánc- és színházi produkciókat rendeznek, a 92 személyes Kisterem pedig kamaraprodukciók színhelyéül szolgál. A termek közötti folyosókat és helyiségeket eleve olyan méretűre építették, hogy azokban kiállításokat lehessen rendezni. A központ állandóan bővül, 2011-ben újabb egységeket adtak át, amelyek színházi, táncművészeti és zenei célokra alkalmasak.
A Fesztiválzenekar turnéja során itt elsőként Bach 3. zenekari szvitje hangzik el, amelynek kéziratát Mendelssohn fedezte fel. A zongoraművész Emmanuel Ax egy igazi klasszikust, Mozart komoly és súlyos tónusa ellenére is népszerű d-moll zongoraversenyét játssza. A záródarabban, Csajkovszkij 4. szimfóniájában a szerző a körülöttünk ólálkodó végzettel hadakozik, végül mégis boldogságot ír fel nekünk receptre. Jegyvásárlási lehetőség itt.