Havonta jelentkező interaktív művészeti foglalkozás gyerekeknek
A foglalkozásokat Kékkovács Mara és Bordás Barbara, a Budapesti Operettszínház művészei tartják.
Megindító szellemidézés: a Börcsök Boglárka által készített videofelvételek és a precíz megszemélyesítés segítségével három elhunyt táncos elevenedik meg - és velük együtt a modern tánc szabadságát és a 20. századi ideológiák elnyomását tükröző megható élettörténetük.
Mennyire lehet beszédes egy egyszerű levegővétel? Hogyan lélegzünk életet gondolatainkba és vágyainkba? Az in_form egy mozgás alapú esemény, amely felerősített lélegzet hangokat használ. Az előadás a láthatóság határán marad, arra kér, hogy nyisd ki a füled, figyelj és légy jelen.
Bősze Ádám és László Ferenc Páratlan párok c. előadássorozata harmadik évadának minden egyes estéjén hajdani kortársak kerülnek majd egymás mellé: egy nagy zeneszerző és egy koronás fő vagy jeles államférfiú.
A Budapest 150 programsorozat keretén belül tavasszal és nyáron három különleges ismeretterjesztő előadást láthatnak a KMO-ban, Katona Csaba történész tolmácsolásában.
Az európai festészet- és szobrászat történetében az érzelmek ábrázolása meglepően újkeletű, pár száz éve feltűnő jelenség. Az érzelemábrázolás művészek számára egy igazi kihívás, amivel szisztematikusan először XIV. Lajos, a Napkirály udvari festője, Charles Le Brun (1619–1690) foglalkozott. „Módszer a szenvedélyek [érzelmek] rajzolásának [ábrázolásának] elsajátításához” (Méthode pour apprendre à dessiner les passions) című sorozata nagy hatást tett a 18. század festészetére, hiszen az ő útmutatásai alapján ábrázolták a különféle, arcon tükröződő érzelmeket. Ennek kapcsán öt előadásban nézzük meg három pozitív (öröm, szerelem, vágy) és két negatív (harag, féltékenység) érzelem különféle ábrázolásait az európai művészet történetében.
Az évezredes minták odalettek, az életmód egyéni és túl változatos lett. Szembefordítottak a kultúránkkal, árkot ástak közénk és gyermekeink közé, nézzük, ahogy minden kisiklani látszik a kezünk közül.
„Előadásomban egy foglalkozási csoportnak, a pásztorságnak, azon belül is a juhászoknak dolgozó háromgenerációs magyarszabó-dinasztia munkásságáról és utolsó képviselőjéről: Jordán Zsigmondról (1925–1996) szólok. A szabónemzedék történetéről, a szentesi juhászöltöny és juhászmellény elterjedéséről, virágzásáról és utóéletéről számolok be. A dél-alföldi, így a csongrádi és csanádi pásztorokat kutatva többször elhangzott a szentesi szabó, Jordán Zsigmond neve. A juhászok őt keresték fel, hogy készítse el foglalkozásuk címerévé, saját identitásuk kifejezésévé váló viseleti darabokat: a kabátból, csizmanadrágból, mellényből álló együttest – ami későbbiekben pantallóval bővült –, amit mindannyian juhászöltönynek hívnak. Ebből következik, hogy szabómester-embertől ritkaságnak számít, hogy egy alkotótól ilyen számú viseleti darabot ismerünk.”
Kasza Tibi a Crystal zenekar énekeseként robbant be a köztudatba, majd szólókarrierbe kezdett, emellett sikeres tévés és rádiós műsorvezetőként is az ország kedvence lett.