A táncjáték olyan rajzfilmes mesehősöket találkoztat össze a színház deszkáin, akik a Sopron Balett vállalkozása nélkül soha nem találkoztak volna. Vajon összetudnak-e barátkozni, hogyan jönnek ki egymással, milyen közös kalandok várnak rájuk? Az etűdökből összeálló, mégis egységes történet során ezekre a kérdésekre is választ kaphatnak a gyerekek, miközben a tánc és a zene nyelvén elkísérik útjukra kedvenceiket. A szülők meg jól teszik, ha elkísérik gyermekeiket erre az előadásra, mert olyan közös élményre és tudásra tehetnek szert általa, amely nemcsak a nosztalgia szárnyán repíti vissza őket akár saját gyerekkorukba, hanem segít nekik jobban megérteni saját gyermeküket is.
Egy lakótelepen tengődő srác, Peti elhatározza, hogy külföldön próbál szerencsét, megmutatja a többieknek, hogy neki sikerülni fog, kezd valamit az életével. De hamar kiderül, hogy nem ilyen egyszerű az egész: az induláshoz pénz kell, ráadásul nem is kevés. Akár mindenáron.
Szigarjev komédiájában semmi sem az, aminek elsőre látszik. A darab az asszertivitás hiányáról, a manipulációról és a hitről szól, időnként abszurdba hajló humorral, fordulatokban gazdagon.
Láttál már olyan színházi előadást, amely szinte díszlet nélkül a színészet erejével rejtélyes dimenziókba kalauzol? Amelyben szimultán látsz egy történetfolyamot és közben a saját filmedet alkotod, ami az elméd mozivásznán pereg? A szellemi erődet megmozgató, mindent túlélő kalandfilmjét?
Hirtling István színművész és Mészáros Tibor irodalomtörténész, Márai-kutató estjein nem pusztán részletek hangzanak el a Márai életműből, hanem különleges és alig ismert információkat tudhat meg a közönség az örökérvényű szerzőről.
A vígjáték egy izgalmas, kalandos utazáson keresztül, rengeteg humorral világít rá a középkorú nők és a változó kor kikerülhetetlen nehézségeire. Megmutatja, hogy mi nők képesek vagyunk megbirkózni ezekkel a kihívásokkal - ám minden könnyebben megy öniróniával, sok nevetéssel, különösen akkor ha számíthatunk a férfiak támogatására.
Jókai Mór elbeszélésnek 21. századi zenés adaptációja egy mai keretjátékba illesztve meséli el a nagyenyedi fiatalok történetét. Egy erdélyi kirándulás alkalmával jut el egy osztály Nagyenyedre, ahol a diákok a tanáruk elbeszélése alapján ismerik meg a hős fiatalokat, illetve ébrednek rá a múlt ismeretének fontosságára.
" .. reggel izzadva ébredünk és felsikoltunk hogy nincs ott a foga íve a nyakunkon
csak egy hajszál a torkunkon
és amikor már azt érezzük nincs tovább nem lehet tovább .. "
Sam Holcroft a játékos forma alatt mély emberismerettel és sok megértéssel fordul szereplői felé. A nézőtéren azért nevetünk egy család esetlen ünneplési vágyán, mert mi is szeretnénk szeretni egymást, mi sem szeretnénk sebeket adni és kapni karácsonykor. De mind tudjuk: ha az élet olyan, mint egy társasjáték… Nos, annak az a lényege, hogy vannak vesztesek.
A jómódú családból származó Don anyja fullasztó szeretete elől menekül az önállóságba, a forgószél természetű Jill pedig a színésznővé válás rögös útján indul el. Jill és Don találkozása nem várt meglepetést tartogat és a két fiatal között kapcsolat szövődik.
Elling és Kjell egy hosszabb vidéki „szanatóriumi” pihenés után lehetőséget kapnak arra, hogy újra a mindennapok részeseivé válhassanak: Oslo központjában kiutalnak nekik egy lakást, ahol akklimatizálódhatnak. Ebben a mentoruk is a segítségükre van. Ám a kihívás nagy. Amitől talán a leginkább félnek, az a külvilág..
Patrick magányos életet él vidéki házában. Egy nagyobb hóvihar alatt kopogtatnak az ajtaján. Judith áll ott, egy különc nő a falu túloldaláról, Patrick nem ismeri, és reméli, hogy gyorsan elmegy. Nem így lesz, a vihar felerősödik, elzárja a világot, és összezárja a két embert Patrick házában.
Hová sodorja a szeszélyes tengerár a kis csónakot hajótörött utasaival, az angyali szépségű nyolcéves leánykával és az értelmes, talpraesett kilencéves kisfiúval? Henry De Vere Stacpoole 1908-ban megjelent regényében egy lakatlan, ám egzotikus szigetre a Dél Keresztje alatt.