A hatalmas sikerű dán film alapján készült színdarab nagy beleérzéssel és humorral szembesít bennünket azzal, milyen eufóriával és milyen fájdalmakkal jár, ha az ember megpróbálja elengedni a kontrollt.
Pintér Béla kíméletlen pontossággal színpadra vitt zenés-prózai szatíráját látva hol összeszorul a gyomrunk, hol könnyezve nevetünk, miközben a népzene és a szocializmus underground muzsikája szól a háttérben. A társulat ezúttal is egy fontos, de mindig is került és "titkosított" témát feszeget a tőlük megszokott társadalomkritikus iróniával: az ügynöktémát.
A darab 1970-ben íródott. Remek szerepek, remek komikus helyzetek, remek, ma is friss szövegek. És ez most, 2022-ben is igaz, amikor már nemcsak a televízió az egyetlen kütyü a lakásban.
Nórának és Helmernek megvan mindene. Amikor Helmer tudomására jut egy régi bűn, amit Nóra – férje érdekében – elkövetett, a megértés legcsekélyebb szándéka nélkül taszítja el feleségét magától. Nóra ekkor jön rá, hogy házassága nem igazi szövetség, ő maga pedig csupán díszes keret férje portréján...
Középkorú emberek ülnek szép, okos nyugalomban egy lakás szobájának különböző pontjain.
Jólöltözöttek, ápoltak. Tamást hallgatják, aki az ablakban ül, s talán énekel, talán gitározik is hozzá.
Ilyen lenne, ha nem történik harminckét évvel ezelőtt az, ami történt.
Medea és Iászon, két fiukkal Korinthosz falai előtt várnak. A fal előtt, ami mögött talán egy nap számukra is lehet otthon. Ha nincs, akkor tovább kell menni, és folytatódik az a több éves menekülés, amely valahogy sehogy sem akar véget érni.
Egész estét betöltő, fergeteges szórakoztatása mely, ha keressük múltbéli kötődéseinket, akkor talán leginkább a modern stand-up comedy műfajhoz rendelhető hozzá, de eme három nagy nevettetőnek köszönhetően ez most mégis valamiért másan izgalmasabb, interaktívan figyelemlekötőbb!
Egy darabjaira hullott házasság története. Két menekülési útvonal képkockái, amelyek rávilágíthatnak azokra a hibáinkra, amiket egymás ellen elkövettünk. Miért fullad olyan sokszor kudarcba, amikor egymás felé közelítünk?
Történetünk főhőse Dani, a magának való fiú és osztálytársa, Anikó. Abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy az ország egyik legjobb gimnáziumába járhatnak. Mindketten kilógnak a sorból egy kicsit, így nem véletlen, hogy hamar megtalálják a közös hangot. A kamaszok félénk barátkozását és a kibontakozó szerelmét azonban félbeszakítja egy újabb katasztrófa..
Három középiskolás diák. Három barát. Három teljesen különböző családi háttér. Ami közös, az a homályos jövőkép…
Az előadásban három gimnazista utolsó középiskolai tanévét láthatjuk. Ahogy haladunk előre az időben, egyre kevésbé tudják, hogy mit is akarnak kezdeni az életükkel. Természetesen elérkezik a pillanat, amikor kénytelenek döntést hozni. Ezen a ponton kezdődik a nézőkkel a közös játék. A szereplők dilemmáit együtt dolgozzuk fel, így a résztvevő diákoknak lehetőséget teremtünk arra, hogy a szereplők sorsán keresztül, önmagukról, jövőképükről, saját félelmeikről beszélhessenek, gondolkodjanak.
Egressy Zoltán drámájában a nyomozópárossal együtt a hétköznapok világából mi magunk is a vágyak és az érzékek, az álmok és a költészet, a meghasadt személyiségek, az abszurd romantika és a romantikus őrület labirintusába kerülünk, miközben sarkunkban liheg a könyörtelenül múló biológiai idő.
Ez az az előadás, amiben szembe merünk nézni az anyaság nehézségeivel, mert itt az idő, hogy merjünk őszintén beszélni, hogy milyen egy 21. századi anya élete, örömeivel, kudarcaival együtt.
Móricz életműve „a magyar valóság óriási körképe. Rendkívül érdekesen ír, nyelve gazdag és sokízű; stílusa erőteljes, de ha kell, finoman költői.” (Hegedüs Géza)
Az ajtó főhősét, Szeredás Emerencet, Júlia utcai otthona egykori bejárónőjéről, Szőke Juliannáról mintázta az író. Egy egyszerű, méltóságát őrző, élete borzalmait magába záró öregasszony és a sikeres művész, Szabados Magda szeretet-küzdelme mitikus mélységet nyer az önostorozó őszinteséggel feltárt történetben.