A háború kitörése óta Mátraszentannán a legbiztosabb dolog talán az, hogy sokakat várnak haza. Ez a hazavárás még Mátraszentannánál is biztosabb. Nehéz eldönteni, hogy létezik-e Mátraszentanna, hiszen akár rajta van a térképen, akár nincs, ugyanazok a dolgok esnek meg ott is, amik a valóságban bármikor megtörténhetnek. Érvényesek lüktetései, félreértett igazságai, a tehetetlen lázadások, az ismeretlen végéig való kitartás, végig, a végtelenségig. A második világháború jól megmutatta, hogy a bennünk szunnyadó fenevad bármikor utat nyerhet és kitörhet belőlünk. Hogy a félelem lassan, szinte láthatatlanul, jégvirágszerűen virágzik, majd hirtelen őrületbe dermed. A Tót család Gyulára, egyetlen fiukra vár. Helyette érkezik egy őrnagy, akit rehabilitálni kell. Szórakoztatni. Aki jól kell érezze magát. Mennyit áldozunk fel saját gyermekünkért? Mit kezdünk a helyette érkező zaklatott őrnaggyal, aki a harcmező metaforájaként érkezik meg erre az izolált, a valódi világról leválasztott térbe? Mekkora volt a gravitáció súlya a Don-kanyarnál, az ülve halálra fagyott katonák között?
