Alul semmi (The Full Monty; 1997)
Angol nyelven, magyar felirattal.
A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.
Házigazda: Réz András
Manapság errefelé már elég ritkán beszélünk a munkásosztályról. A brit filmesek számára azonban a kétkezi munkások, a kékgallérosok mindig is fontosak voltak. Érthető: a történetmesélés hagyományaiban mélyen gyökerezik a társadalmi felemelkedés, a mobilitás kérdése. Kétségtelen, hogy a 20. század végére éppen az vált központi kérdéssé, hogy a termelés kiszervezése, a bányák és gyárak bezárása milyen következményekkel jár. Peter Cattaneo filmjében hat, állását vesztett acélgyári munkás átképzi magát: vetkőző táncosnak.
Nem úgy festenek, mint a Chippendale-fiúk, de nagy úr a szükség. Ennek ellenére - vagy talán éppen ezért - egyre népszerűbbek lesznek. Mint ahogy a film is megdöbbentően népszerű lett. A három és fél millió dollárból készült film 250 milliót hozott a mozikban, sorra söpörte be a díjakat, végül musical és színdarab is lett belőle. Joggal feltételezhetjük, hogy a nézők nem a bujának kevéssé mondható férfitestek kedvéért váltottak rá jegyet. De akkor mitől lett világsiker ez a keserédes kisrealista komédia? Hiszen hőseink vágyai nem nőnek az égig. Gyerektartást kell fizetni, jó lenne, ha nem derülni ki, hogy kirúgták őket… Szóval ez nem a déltengeri szigetek, jachtok, villák és luxusautók története. Az Alul semmi azoknak a filmeknek a rokona, amelyek szereplői vesztes pozícióból, a reménytelenségből kell, hogy visszaküzdjék magukat. És valljuk be, ezek szerethető történetek, tele apró emberi vágyakkal, erényekkel és sutaságokkal. És a „nem adom fel!” lelkesedésével.
