"Az, ki életében sokat érzett és gondolkozott; s érzeményit és gondolatait nyom nélkül elröppenni nem hagyta: oly kincset gyűjthetett magának, mely az élet minden szakában, a szerencse minden változásai közt gazdag táplálatot nyújt lelkének. Sok szépet írának a bölcsek, s gyakran a nem éppen bölcsek is; gazdag forrást nyitának fel, honnan jó sorsban intést, balban vigasztalást, mindkettőben magasbra emelkedést, szív és ész nemesülést meríthetünk; de azok is csak úgy hatnak reánk, ha érzés és gondolkodás által sajátunkká tevők, ha saját magunkban kiforrva lényünkhez kapcsolódtak, mint esti szélhez a virágillat, melyben megfürdött." Kölcsey Ferenc: Parainesis
Hagyományos kultúránkban a szellemi javak átörökítése természetes folyamatként volt jelen. Szájról szájra terjedt tovább az a több generációnyi tudás, mely felhalmozódott a népművészetben, a mi esetünkben a népzenében és a néptáncban. A hagyomány, mint értékrend, meghatározta a falusi közösség erkölcsi mivoltát, átszőtte életét. A falusi szokások, táncmulatságok nem csak egyfajta szórakozási formaként funkcionáltak, hanem alkalmat adtak annak is, hogy az idősebb generáció nevelői hatást gyakorolhasson az új nemzedéknek. Hagyományosan apáról fiúra szállt tovább a tudás, de a generációs folyamatokat tekintve korszakok között is átíveltek szellemi értékeink.
A hagyományt ugyan a falusi közösség gyakorolta, de az átadásnak és átvételnek mégis megvoltak a kimagasló mesterei. Mai értelemben a kreatív alkotók voltak ők, akik tehetségük, művészi érzékük által formálták a nép művészetét.
Hagyományos műveltségünk modernkori fennmaradásáért sokat köszönhetünk azoknak a gyűjtőknek, akik még a fellelhető hagyományőrzők tudását bármilyen formában is rögzítették. Néptáncgyűjtőink munkája felbecsülhetetlen örökség, mivel a falusi társadalmakban a hagyományozódás megszűnt, s így az eltűnőben lévő szellemi örökség jelentős részét még időben átmentették jelenünkbe.
Új bemutatónk, az Apák és fiak közötti szellemi kapcsolaton keresztül a hagyományról, az átörökítésről és az átvételéről kíván szólni. Az előadás terveink szerint egy sorozat kezdő állomása lenne, melyben tisztelegni kívánunk a kiemelkedő munkát végző néptáncgyűjtőink előtt.
Elsőként, mesterem Nagy Albert munkásságára emlékezünk. Az ő emblematikus gyűjtéseiből építkezik bemutatónk tánc és zenei anyaga.
Az előadásban Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz c. művéből idézünk részleteket Rubold Ödön tolmácsolásában.
Előadja a Duna Művészegyüttes és a Göncöl zenekar
Közreműködik: Rubold Ödön - Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész,
Pálvölgyi Kristóf
Zenei szerkesztés: Göncöl zenekar, Horváth Mária
Táncmesterek: az Együttes táncművészei
Jelmez: Winklerné Petri-Kiss Borbála
Díszlet: Michac Gábor
Látvány: JuZso
Videó: XORXOR
Fény: Lendvai Károly
Hang: Földes Gábor
Szakmai konzulens: Gombos András
Rendező-koreográfus: Juhász Zsolt
Køb Billetter
