Az 1923-ban, a Buda, Pest és Óbuda egyesítésének félévszázados jubileumát megünneplő koncertre szánt Bartók-mű, a Táncszvit elsőre bizony közömbös és értetlen fogadtatásra talált, s egyúttal le is árnyékolta az ugyanekkor bemutatott Psalmus Hungaricus rögvest elsöprő sikere. Dohnányi Ernő ellenben élete egyik legnagyobb diadalát aratta, méghozzá zeneszerzőként és zongoristaként egyaránt, amikor 1914. február 17-én, Berlinben útjára indította máig legnépszerűbb művét, a Gyermekdal-variációkat, amelynek középpontjában a számunkra Hull a pelyhes kezdettel ismerős, ám eredendően francia dalocska áll. A zenei humor és a virtuozitás talán legnagyszerűbb közös példáját e koncerten a legutóbb a Montreáli Nemzetközi Zongoraversenyen győzedelmeskedő Fejérvári Zoltán szólójával hallhatja majd a közönség. „E franciában egy egész Beethoven rejtőzik, de azért kötnivaló bolond. Nekem nagyon tetszett minden” – írta Berliozról a Fantasztikus szimfónia párizsi ősbemutatóját meghallgató német romantikus, Ludwig Börne, s ezt az ítéletet talán maga a komponista is elfogadta volna.
BARTÓK: Táncszvit, BB 86
DOHNÁNYI: Változatok egy gyermekdalra, op. 25
– szünet –
BERLIOZ: Fantasztikus szimfónia, op. 14
Közreműködik: Fejérvári Zoltán zongora
Concerto Budapest
Vezényel: Keller András
