Valóban ez és csakis ennyi lenne a teljes valóság, az amit látunk, hallunk, érzékelünk a világból? Biztosak lehetünk ebben? Aligha. A legkülönbözőbb tudományágak kutatóinak ma már mély meggyőződése, hogy mindaz, amit felfogni képesek vagyunk a világból, az csak egy kicsinyke szelete a valóságnak. Állítják, hogy mi csak vevőkészülékek vagyunk a frekvenciák tengerében, és hogy a mélyben minden összefügg egymással, hogy lényegében a fizikai valóság csak egy illúzió, egy óriási holografikus tér, amelyet ráadásul gondolataink alakíthatnak is, nem csak passzív szemlélői vagyunk, lehetünk. A kutatók szerint emlékeinket nem neuronok tárolják, hanem idegi impulzusokba vannak kódolva, és agyunk tulajdonképpen egy holografikus könyvtár, amely így válik képessé a sok milliárd bitnyi emlék tárolására. Egy ilyen holografikus valóságban tulajdonképpen minden egy, minden agy a nagy egész része, minden szétválaszthatatlanul összefügg egymással, az ember és az őt körülvevő tárgyak is egyek, így a telepátia vagy a telekinézis sem csoda, hanem e mindent magába olvasztó valóság magától értetődő része.
Kingdom – talán a létező leghierarchikusabb szervezet, de e valóságon túli valóságban létezik hierarchia egyáltalán? Ha minden összefügg egymással és elválaszthatatlanul egy, akkor hogyan lehet alá és fölérendeltség? Akkor a harmónia uralkodik a hierarchia helyett? Ám milyen ez a harmónia? Lehet, hogy ez az egymásmellettiség harmóniája?
Előadják
Jurák Bettina, Rónai András, Szőllősi Krisztina, Takács Zsófia, Tokai Rita, Varga Lotti, Nagy Nikolett, Takács Odett
Földesi Milán, Raj Martin, Emanuele Co
Zene: Johann Johannsson
Díszlettervező: Barta Dóra
Jelmeztervező: Horn Enikő
Konzultáns: Szabó Tamás
Fénytervező: Katonka Zoltán
Társkoreográfus: Szőllősi Krisztina
Koreográfus: Barta Dóra
