Egyikük szerteágazóbb irányokba mozog, másikuk egy zártabb világot épített fel maga köré, azonban most, Körbe körbe című lemezükkel egyedülálló mesterművet tettek le az asztalra. A lemezen explicit módon nem jelenik meg Bartók, de a két mester életműve szervesen tartalmazza és viszi tovább a magyar (és környező népek) zenéjével megtermékenyített műzenei hagyományokat. Alapvetően jazzként kell értékelnünk a "Körbe-körbe" anyagát, mégis vannak olyan formai megoldások, elsősorban Borbély szerzeményeiben, amelyek a kreatív kortárs kihívásokra adnak választ, amelyekről klasszikus kortárszenékben megjelenve is erényként beszélnénk. Borbély a szoprán- és altszaxofon mellett basszusklarinéton is játszik, például a Jókivánság című Dresch-számban egyfajta rubatóként kontrázva Dresch szoprán lamento-témájára, vagy az Úton hozzád gyönyörű invokációjában."
"Örülhetünk, hogy a mi életünkben született meg egy ilyen lemez."
(Végső Zoltán: A JAZZ ÚJ SZTÁRJA: BARTÓK BÉLA (Ritmus és hang)
