A ragtime a századforduló elején rendkívül népszerű zenei műfaj volt Amerikában. Scott Joplin és a többi nagyszerű komponista eredetileg zongorára írták rag-jeiket. A régi zongorakottákat porolta le a Budapest Ragtime Band, a ragtime-okat pedig 8-10 tagú együttesre hangszerelték át. Ehhez adottak voltak a jól képzett muzsikusok és egy olyan hangszerpark, ami egészen kivételes hangszerelési megoldásokra adott lehetőséget.
Később a ragtime-ok mellé swing-melódiákat, dixieland-slágereket és virtuóz hangszerszólókat vettek műsorukba. Az egészen egyedülálló és a negyvenes évek Amerikájában népszerű Spike Jones együttesének show-műsorai adták az ötletet, hogy komolyzenei művek (Kék Duna Keringő, Kardtánc, Monti Csárdás, Brahms: Magyar Táncok, Puccini: Tell Vilmos nyitány Bizet, Rossini, Brahms és Liszt művei stb.) tréfás, humoros „Budapest Ragtime stílusú”feldolgozásait, paródiáit kezdjék megírni és játszani.
Műsoraikban rendszeresen szerepelnek zenei feldolgozások, így például a magyar operett és tánczene szerzők, többek között Kálmán Imre, Ábrahám Pál, Fényes Szabolcs, Seress Rezső,
A zenekart magas színvonalú hangszertudása, önfeledt előadásmódja és színpadi show-val fűszerezett koncertprogramja emelte Európa és a világ ismert és elismert, tradicionális jazzt játszó együttesei közé.
A zenekar rendszeres résztvevője a hazai és külföldi fesztiváloknak, a tévés és rádiós társaságok műsorainak.
Budapest Ragtime Band tagjai:
Gayer Ferenc - zenekarvezető, bőgő
Kiss Bálint - harsona
Stein Ferenc - zongora
Csárics Sándor - trombita
Széki József - ütőhangszerek
Antal Tibor - hegedű
Weszely János - dob
