Széchényi Imre: A három cigány Brahms: Négy cigánydal, op. 112/3-6 Liszt: A három cigány Orbán György: Világi dallamok – Cigánymadrigál Hollós Máté: Căra luma phírav (Járom a világot) Közreműködik : Palya Bea (ének)
Cigányzene? Népzene vagy népies műzene? Mi az, amit a zenében jellegzetesen „cigány” jelzővel illetünk, illethetünk? Ezekre a kérdésekre keresi a választ az invenciózus műsorú dalest, melyben éppúgy találunk a 19. századi, verbunkos ihletésű műveket, mint a cigányság autentikus népzenéjéhez visszanyúló kortárs kompozíciókat. Liszt Ferenc annak idején megbotránkoztatta a magyar közönséget, amikor az általa magyar népzenének vélt verbunkos muzsikát a cigányzenével azonosította – e tudományos szempontból nem helytálló elméletet ma inkább a kulturális együttélés, a multikulturalitás egyik első zenei megnyilvánulásaként érdemes újragondolni, melynek műzenei lecsapódásai nem csak Liszt, de számos kortársa (Brahms, Dvořák) munkásságában is fellelhetők. Különleges helyet foglal el közöttük Széchényi Imre, akinek Heine-megzenésítése érdekes módon egészíti ki ugyanezen vers Liszt-féle verzióját. A körképet Ravel hegedűdarabja, a Tzigane, valamint Hollós Máté és Orbán György kortárs kompozíciói teszik teljessé.
Van a Bajza utca sarkán egy kis palota. A józsefvárosi Nagytemplom utcai bérházban pedig izgatott a készülődés. Pünkösdi Kató színinövendék a Csókos asszony címszerepét játssza. Ünneplik őt meg eljegyzését Dorozsmay Pista zeneszerzővel. A vőlegény azonban átmulatja az éjszakát, zálogba csapja a jegygyűrűket, és megszökik Rica Macával. A botrányos megcsalatás után érkezik Tarpataky báró, a híres mecénás. Katónak pedig dönteni kell: palota és gazdagság, csillogással kecsegtető siker vagy a szegényes bérházban eltöltött élet boldogságra vágyakozva. Zerkovitz Béla egyik legnépszerűbb, örökzöld, operettje csupa humor, szenvedély, szerelem, színház a békebeli Pestről, amikor olyan slágerek csendülnek fel többek között, mint az Asszonykám, adj egy kis kimenőt, az Éjjel az omnibusz tetején, a Gyere, te nímand, a Mi, muzsikus lelkek, valamint a műfaj és a darab emblematikus dala, a Van a Bajza utca sarkán... kezdetű sláger.
„Rájöttem, hogy az emberek soha nem fognak megváltozni. Mindig hagyni fogják, hogy az okosabb és erőszakosabb ember uralkodjon rajtuk. Aki mindent mer, annak lesz igaza! Aki felrúgja a szabályokat, az hozza majd a törvényeket, és aki a legtöbbet meri, annak az igaza lesz a legerősebb. És ráébredtem, hogy a hatalom mindig annak a kezébe kerül, aki hajlandó megragadni. Hogy csak merni kell. Ennyi az egész. És akkor elhatároztam, hogy én merni fogok.”
Vincze Balázs művészeti vezető, rendező-koreográfus jól ismeri a polgári színházi hagyományokat kedvelő táncrajongók ízlését, kiválóan alkalmaz táncszínpadra ismert és közkedvelt…
Jegyvásárlás
