Zenés monodráma a Gyulai Várszínház előadásában
SZÓ • SZÍN • JÁTÉK
Karády Katalint a titokzatos, az ünnepelt, a rajongott, az áhított dívát ezúttal a Gestapo 525-ös számú cellájában látjuk és halljuk (még énekelni is!). Pedig ez egy „olyan produkció, / sztárprodukció, / világpremier, / egyedi és megismételhetetlen produkció, / melyet senki sem láthat a két szemével”. Miközben mennyire szeretnénk tudni „hogyan kell titokzatosnak lenni, / hogyan kell izgatónak lenni, / rejtélyesnek, bestiának, jégkirálynőnek, szivárványnak… / huhh…!” Hogyan lesz a szenvedéstörténetből megváltástörténet.
Darvasi László, korunk egyik legkiválóbb magyar próza és drámaírója, költői szépségű szövegében Karády Katalin (Bartha Boróka) élete szerepét alakítja szívfájdító módon, hogy visszataláljon „az igazsághoz, / a normális, nappali fényhez, / a szabad levegőhöz, / a szélhez…”
Szereplők:
Karády Katalin: Bartha Boróka
Zongorista: Horváth Zoltán
Alkotótársak:
Rendező: Béres László
Díszlet, jelmez: Márton Erika
