A két szereplő persze nem itt találkozott először: közös múltjuk a nyolcvanas évekig nyúlik vissza. Az elmúlt huszonöt évben pedig a formáció által játszott balkáni mix - a garázs-folkpunk, a kóló, a „balkáni rumba” és a romazene egyvelege - rengeteg színpad környékét forrósította fel.
Emir Kusturica, azon kívül, hogy nagy hatású filmeket rendezett (például A papa szolgálati útra ment, Cigányok ideje), a zenéhez is mindig erősen vonzódott - és ez a Goran Bregović-zenékkel készült mozijaiból is kitűnik. Ám ezen felül 1986-ban beszállt a Jugoszláviában sztárnak számító Zabranjeno Pušenje (azaz Tilos a dohányzás) nevű rockzenekarba, amely a kilencvenes évekre kettészakadt, és részben No Smoking Orchestraként éledt újjá. Majd miután az 1998-as Macska-jaj filmzenével befutott, Kusturica is visszatért, és átvette az irányítást. A Manu Chaóval is barátkozó rendező együttesének is „manus” zenekoktélt kevert ki, csak persze balkáni alapanyagokból. A No Smoking a berobbanás után kiadott 2000-es Unza Unza Time és a legutóbbi stúdiólemez, a 2018-as Corps Diplomatique között további filmzenékkel, konceptlemezekkel (például a 2007-es Time Of The Gypsies punkoperával), és persze főleg a közönséget lelkesítő koncertekkel szórakoztatott. Változhat a felállás, gazdagodhat a stíluspaletta - a dél-európai ízek után mostanában már latin-hatásokkal is -, a No Smoking Orchestra nemcsak a hangerőt, de a hőfokszabályzót is mindig felcsavarja.
