Európai Hidak: Purcell, Händel, Boyce
Program:
Henry Purcell: A tündérkirálynő – szvit
Georg Friedrich Händel: Saeviat tellus inter rigores – motetta, HWV 240
Vízizene – 1. (F-dúr) szvit, HWV 348
---SZÜNET---
William Boyce: 1. (B-dúr) szimfónia, Op. 2
Vezényel: Christian Curnyn
Szólista: Baráth Emőke (szoprán)
Az itthon és külföldön is nagy sikerű 2019-es Orfeo-produkció után újra a BFZ-vel énekel a világhírű szoprán, Baráth Emőke. Míg az Európai Hidak fesztiválon tavaly minden Itáliáról szólt, most Nagy-Britanniáé a főszerep. A sorozatban szereplő koncertjeink közül a közönség elsőként egy barokk válogatást hallhat, amihez a régizene formabontó és merész fenegyereke, az „élénk, lenyűgöző és meggyőző” brit karmester, Christian Curnyn szakértelme társul. Az estét Purcell legjobban sikerült színházi zenéje, A tündérkirálynő nyitja, és az elfeledett honfitárs, William Boyce ünnepi darabja zárja. A kettő között az angol zene legnagyobb újítója, Händel két kompozíciója szólal meg, felvillantva a szerző vallásos és világi arcát is.
A tündérkirálynő műfaja szemiopera, vagyis olyan kísérőzene, ahol a legtöbb szöveges részt prózában adják elő. Nem csoda hát, ha a szerző rajongójában, Constant Lambertben felmerült a szvit gondolata. Az ötfelvonásos darab népszerű táncokat is tartalmazó tételei tökéletesen alkalmasak rá, hogy tetszés szerint variáljuk őket: minden összeállításban visszaadják az alapmű, Shakespeare Szentivánéji álmának bohókás hangulatát.
Legyen szó egyházi műről vagy operáról, Händel mindig talált rá módot, hogy virtuóz szólammal lássa el énekeseit. A Saeviat tellus inter rigores kezdetű motetta négy jelentős áriát tartalmaz négy eltérő karakterrel. A címadó tétel villanásszerű kiugrásai vagy hosszú tartott hangjai ugyanúgy igénybe veszik az énekest, mint a záró Alleluja végeláthatatlan koloratúrái. A kettő között a sötét Stellae fidei és a lírai O nox dulcis hallható.
A Vízizene a zenetörténet egyik legizgalmasabb koncertjéhez kapcsolódik. 1717-ben az uralkodó kegyeiből ki-bejáró Händel kedves gesztust kívánt tenni, amikor három szvitet komponált I. György tiszteletére. A darabokat a Temzén adták elő a királyéhoz közeli hajóról. Ha szorosan állt a két vízi jármű, a lágyabb Airt vagy a menüetteket játszották, ha távol, az élénkebb tánctételeket. Az előadás óriási sikert aratott.
William Boyce szinte egész életét arra tette fel, hogy műveivel az uralkodói család kedvében járjon. Legyen szó temetésről, születésnapról vagy más ünnepről, mindig komponált valamilyen alkalmi darabot. A másnapra már idejemúlt alkotások legjobbjait Boyce nyolc szimfóniából álló sorozatba mentette át. A háromtételes B-dúr mű elején az 1756-os újévi mulatságra írt nyitánya szólal meg, amelyet szólisztikus lassú tétel és féktelen finálé követ.
