Paolo Sorrentino filmje nemcsak a benne hallható eredeti zene – David Lang lenyűgöző szerzeménye – miatt kívánkozott sorozatunkba, hanem mert témája is filmzenei: egy idős filmrendező és zeneszerzője szemszögén keresztül mesél élet és alkotás nagy kérdéseiről. Az olasz film kortárs mestere – az Oscar-díjas A nagy szépség rendezője– 2015-ben ismét Fellinit idéző, életösszegző filmmel jelentkezett: ezúttal nem Róma, hanem egy Alpok-beli luxusszálloda szolgáltatja a díszletet, itt pihen a már nyugdíjba vonult, világhírű zeneszerző és karmester, Fred (a kétszeres Oscar-díjas Sir Michael Caine) és legjobb barátja, a filmrendező Mick (Harvey Keitel). Fred kíváncsisággal szemléli a hotel többi vendégét, lánya (az Oscar-díjas Rachel Weisz) problémáit, valamint a fiatal és ambiciózus írókat, akikkel Mick együtt dolgozik egy forgatókönyvön. Saját zenei karrierjét lezártnak tekinti, ám a legmagasabb szinten szeretnék, hogy még egyszer vezényeljen: magától II. Erzsébet brit királynőtől kap meghívót, hogy lépjen fel Philip herceg születésnapján. A meghívást rögtön elutasítja, de a királyi család állhatatosnak bizonyul.
David Lang az egyik legtöbbet játszott kortárs amerikai zeneszerző. Szinte nincs olyan nap az évben, amikor virtuozitást igénylő művei – operák, nagy- és kamarazenekari, illetve szóló hangszerre írt művek - fel ne csendülnének a világ valamelyik nagy koncerttermében. Sorrentino már A nagy szépségben is hangsúlyosan épített Lang zenéjére (a nyitójelentet az I lie című kompozíció emeli éteri magasságokba). Az ifjúságban a Michael Caine által megformált zeneszerző életösszegző művét bízta rá, amelyet Sumi Jo (magyar átírásban: Cso Szumi) operaénekes, Viktoria Mullova hegedűművész és a BBC Koncertzenekar, valamint a Berlini Rádió Énekkara szólaltat meg. A filmben elhangzik emellett fontos szerephez jut Lang just (after song of songs) című szerzeménye is.