Goldberg-variációk
Egy Aria nyitja és zárja a 30 variációt, melyeket egy tudatosan építkező szerkezet és közös basszustéma, valamint a harmóniamenet tart össze. A dallam a ritmikája alapján egyfajta sarabande, amelynek egyébként nincsen szerepe a darab további részében. A megszokottaktól eltérően azonban nem a dallam a variáció alapja, hanem a 32 taktusos basszustéma, mely egyfajta ismétlődő basszusként (chaconne-ként) – helyenként apróbb módosításokkal persze – végigvonul a teljes művön. Háromféle variációtípus váltakozik, ezeknek alapját a nyitó Aria mutatja be, amely a variációk után eredeti formában újra visszatér a mű végén.
Az Ariát 5*3 variációsor követi az első részben, majd 5* variációsor következik a második részben is, amit végül az ária visszatérése zár le. A variációkból az első mindig valamilyen, a táncszvitekből már ismert tánc, pl. polonéz, gigue, menüett. A második variáció egyfajta figuráció, virtuozitás, a harmadik pedig mindig egy kánon. A kánonok érdekessége, hogy a második szólam mindig a skála következő hangján kezdődik. Tehát a 3. variáció egy kutyaközönséges kánon, a 6. számú már egy szekund kánon, a 9-es egy terckánon, és így tovább. A 30. variáció azonban már nem kánon, hanem egy quodlibet. A quodlibet egy olyan bravúros szerkesztésmód, mely az ellenpont eszközeivel több, általában jól ismert dallamot köt össze. Mindenki ismeri gyermekkorából a "Már ébred a hajnal" dalocskát, mely szintén három dallamot fűz össze. Bach humorérzékét dicséri, hogy az általa kiválasztott két dallam szövege (Ich bin so lang nit bey dir g’west & Kraut und Rüben haben mich vertrieben, magyarul Oly rég nem voltam már nálad & Az összevisszaság / sok tennivaló elűzött innen) szinte megmagyarázza az Aria visszatérését, melytől az eddig megalkotott sok variáció eddig úgymond távol tartotta.
Mindezek mellett még rengeteg tréfát, csodát, zeneszerzői bravúrt tartogat számunkra a Goldberg-variációk, amiben Bach egy hozzá hasonló kvalitású zeneszerző lehetőségeiből sokmindent megmutat. Hallgassák meg ezt a kivételes művet, és fedezzék fel a hallgatása közben a bravúros fúgákat, a kánonok tükörfordítását, a dallamok szépségét és néha lejátszhatatlan sokaságát, mindazt, ami Bach számára egy könnyű ujj- és szellemi gyakorlat lehetett, ám a ma embere számára a világ nyolcadik csodája is lehetne.
A darabot a Duo Klavi Art, azaz Bizják Dóra és Zentai Károly tolmácsolásában hallgathatják meg.
