A három nővér, a magány, a megalkuvás, a reménytelenség, a kilátástalanság, a várakozás, a nihilből való kitörés, a jobb lét utáni sóvárgás témája, melyben a mozgalmas és értelmes élet iránti enervált, meddő vágyakozás jelenik meg.
A három nővér szereplői jellegzetescsehovi hősök: az életet elhibázó, az eszményeket, a célokat az életbe átültetni nem tudó, akarat és tartás nélküli, de gazdag belső világot felmutató emberek, akiket közös szellemiség tart össze.
Filozofálgatásaik állandó tárgya az eszményített múlt és a távoli jövőbe vetett hit. A jelen pillanat rosszul megélése és a nosztalgikus vágyakozás egy idealizált gyermekkor iránt vezet ahhoz, hogy boldogságuk megtalálásáért az elérhetetlen jövőt fürkészik.
Egy sors vagy három különböző életút? Egy karakter ábrándozása vagy a mindannyiunkból kiszabadulni vágyó lélek menekülése a hétköznapok realitásából?
Álmaink, reményeink, melyek tettek, tenni akarás hiányában vissza visszatérő fásult gondolatokká korcsosulnak, ezzel megfosztva magunkat a jelenben rejlő boldogság felismerésének, megélésének lehetőségétől. Az önmagunk által teremtett gondolatok, melyek önsajnálattal vannak mélyen átitatva kiábrándult közönybe süllyesztenek.
A „jobb élet” iránti kiolthatatlan vágyakozás motívuma, olyan örök téma mely időről időre újra megjelenik, ezzel emelve Csehov drámáját a kortalanok közé.
Előadók: Sághy Alexandra, Yvette Levine, Maria José Borges, Marika Trucci, Marika Masuda, Varga Donát, Varga Bendegúz, Matthew Bell, Somogyi Zita
Koreográfus: Sághy Alexandra
Zeneszerző: Kovács Benjamin
Díszlet és jelmez: Klimo Péter
Fényterv: Földi Béla, Vincent Millet
