Elia, a földrengés által romba döntött Provvidenza falu utolsó lakója, úgy dönt, hogy nem csatlakozik a falu többi lakosához, akik azzal, hogy átköltöztek „Új Provvidenzába”, a felejtést választották. Elia számára a falu továbbra is él, és régi barátja, Gesualdo segítségének köszönhetően megpróbálja életben tartani az emlékét. Amikor a polgármester felszólítja, hogy hagyja el Provvidenzát, Elia már-már beletörődik, s kész arra, hogy mindent otthagyjon, amikor egyszer csak mintha másvalaki jelenlétét is érzékelné. Mint kiderül, Noor rejtőzködik az iskolai romjai között, ahol a földrengés idején a felesége életét vesztette. Noor egy szökésben lévő fiatal nő és ez a találkozás, valamint az a vágya, hogy megőrizze Provvidenza emlékét, Eliát egy megkerülhetetlen döntés elé állítja.
A RENDEZŐ MEGJEGYZÉSEI:
Egy mélyen a sajátomnak érzett történettel térek vissza a nagyjátékfilmhez. Egy, a földrengés miatt felbomlott, megszűnt közösség és egy olyan férfi történetét mesélem el, aki, a többiektől eltérően, ragaszkodik ahhoz, hogy megőrizze a közösség emlékezetét. Egy kitartó, ábrándozó és ugyanakkor tisztánlátó embert ismerünk meg. Ez egy olyan film, amelyben a valóság minduntalan szembe találja magát a varázslattal, amelyet elhagyott kövek és találkozások, felfedezések és összeütközések, képtelenségek és álmok kísérnek.
