Elgondolkodtam rajta, hogy mit is lát belőlünk színészekből a közönség. És vajon, ha egy régi vágyamat valóra váltva beszélgetős műsor vezetésére adnám a fejem, mitől is lenne az más, megkülönböztethetőbb vagy a közönség számára érdekesebb?
Egy dolog jutott az eszembe: a néző a színpadon mindig a végeredményt látja. De vajon sejti, sejtheti-e, milyen személyes emlékek, gondolatok és érzelmek dolgoznak az előadóban, miközben egy adott dalt énekel? Mi van a "nyúlon túl"?
Egy kötetlen és közvetlen hangulatú beszélgetés során igyekszem én magam is többet megtudni kollégáim kedvenc dolgain keresztül Róluk, magamról és a színész mögötti emberről. És igen, lesz egy dal vagy vers is, amin keresztül most a nézők is bepillantást nyerhetnek kicsit a kulisszák – jelen esetben az adott művész fejében meglapuló gondolatok – mögé!
Kedvencekkel kedvenceikről beszélgetek, kicsit másként, kicsit olyan ajtókat nyitogatva, amelyek mögött nem egy színész áll, hanem egy igazán izgalmas szakmát űző ember. Felgyorsult időket élünk és egyre ritkábban jut időnk beszélgetni! Nem csetelni, lájkolni, véleményt formálni, kinyilatkoztatni. Hanem egész egyszerűen csak beszélgetni. Kérdezni és meghallgatni egy másik embert. Én megkísérlem! Velem tartanak?
Nádasi Veronika
