Születésünktől fogva környezetünk folyamatosan formál minket, de akarva, akaratlanul mi is befolyásoljuk a körülöttünk lévőket. Ez maga az együttműködés, kommunikációnk egyik célja. Kapcsolatainkban változunk, gyarapodunk, de a kérdés mindig ott leng körülöttünk: hogy kerülnek köreinkbe adott emberek; kik ők és mit akarnak tőlünk? Ez, mindannyiunk kérdése, még ha nem is mondjuk ki. Azonban, hogyha valódi válaszokat keresünk, mindenekelőtt arra kell rájönnünk, hogy mi kik vagyunk, és mit akarunk tőlük, mit jelentenek kapcsolataink, hol és hogyan vagyunk mi magunk jelen saját terveinkben, stratégiáinkban.
Miért ragaszkodunk szerepeinkhez? Hogyan kontrollálunk és manipulálunk másokat, önmagunkat, csak azért, mert van egy elképzelésünk a világról és nem szeretnénk, hogyha az sérülne, változna?
Életünk egy adott időszakában (kinek előbb-kinek utóbb) felvetődik a kérdés, hogy mi lett volna, ha…akkor és ott máshogy döntünk. Vajon akkor hogy alakult volna az életünk? Most boldogabbak lennénk? A választ mindezekre nehéz egyedül megtalálni, hiszen maga a kérdés is az ember társas lény meghatározottságából ered, ezért párbeszédek kellenek hozzá, közösségi élmények, gondolataink, érzéseink kimondásainak a gyakorlása, minták.
Arnóti András író, képzőművész, a festészet és a kommunikáció-elmélet tanára, a "Casablanca" önismereti csoport alapító vezetője egy háromórás csoport keretein belül biztosít játékteret az említett eszközök begyakorlására.
