Amikor az elkövetkezendő jelenben az előadást nézi, a jegyvétel lesz a múlt, az előadás utáni részpedig a jövő.
Igen ám, de mi történik a jegyvétel alatt, az előadás közben, illetve a mindkettő után következő időintervallumban?
A jegyvásárlás alatt a „Jó napot! A Mintha elvágták vol című előadásra kérek egy jegyet, amibe a Társulat elmúlt és elkövetkezendő 30 évének legjobb jelenetei kerültek, beleértve a kezdeteket” szöveg, a kimondása előtt a jövőben fog elhangozni, az elhangzás pillanatában a jelenben, utána meg a múltban, viszont, ha betűnként vesszük a szöveget, akkor a „m” elhangzásakor az „intha elvágták vol” lesz a jövő, aztán, az „i” kimondásakor a „ntha elvágták vol”, a „m” viszont múlt lesz, immár megváltoztathatatlanul, mivel a múltba utólag nem tudunk belepiszkálni.
A jövő megváltoztatásának lehetősége ugyan rendelkezésünkre áll, de mi értelme lenne, ha az „i” betű elhangzása után úgy folytatnánk, hogy „nhatvelágkátolvműmícelaőrasáderkékyegtegyej…”- vagy, – és ez már valóban újító szellemre vall-, úgy, hogy „krhznaldjfzkeb”.
Persze, nem muszáj betűkre bontani, aki igazán elszánt, az a kvantumokat is kipróbálhatja.
Jó szórakozást!
