"Az ember úgy általában körömszakadtáig ragaszkodik az igazához. Olykor bármi áron. Szakadjon, dőljön, törjön minden, nekem akkor is igazam van! Ha belefeszülök is! Ha belefeszültök is! A vége-hossza nincs bizonyítás, indulatos asztalverés, értetlenség, a „csakazértis”. És közben mindenki sérül, sebeket kapunk, és sebeket osztunk a vélt vagy valós igazunk birtokában. A furcsa választás, lehet, hogy bölcsességet takar? Vagy igazad van, vagy boldog vagy..." - írja történetei elé Schäffer Erzsébet.