…mint fának susogása
Lukács / 1
MOZART: A-dúr szimfónia, K. 201
HINDEMITH: Versenymű fafúvós hangszerekre, hárfára és zenekarra
***
BIZET: C-dúr szimfónia
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar művészei:
Kovács Imre – fuvola
Horváth Béla – oboa
Szatmári Zsolt – klarinét
Bokor Pál – fagott
Sipkay Deborah – hárfa
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Kollár Imre
Tizenévesek művét hallhatja a közönség a koncert elején és végén. Mozart tizennyolc esztendős korában komponálta a négytételes A-dúr szimfóniát. Úgy is mondhatnánk, élete félidejében. Hiszen pár hét híján ugyanennyi évet tartogatott még számára a sors. Igazi profi kompozíció, friss, eleven szélső tételekkel, mély szenvedélyeket nem korbácsoló lassúval, elegáns menüettel. Georges Bizet mindössze tizenhét tavaszt látott, amikor belekezdett az ugyancsak négytételes C-dúr szimfóniába. Neki ez volt az első komoly kísérlete a műfajban (Mozart majd’ másfél tucat szimfóniát írt már az A-dúr előtt, s épp kerek tucatot utána). Érdekes módon a francia fiatalember művének első tétele Mozart zenéjére emlékeztet. A második már inkább Berliozt juttatja eszünkbe, dallama romantikusan szárnyal, ahogy 1855 körül illik. A két fiatalember muzsikája közt egy olyan érett férfiú zenéje szól, aki az ötödik x-en túl is megőrzött valamit a gyermekkorból. Paul Hindemith késő öregkoráig szeretett odahaza modellvasúttal játszani. Zenéjében szintén van valami játékos vonás. Úgy vélte, a 20. században is érdemes feltámasztani a barokk concertók lüktető-motorikus ritmusvilágát, polifon szólamszövését, persze modernebb, érdesebb-csípősebb harmóniákkal.
