Vannak életrajzi vonatkozású zeneművek, olyanok, amelyek valamilyen okból kiemelten fontossá váltak szerzőjük életében. Robert Schumann egyetlen befejezett zongoraversenye nemcsak a pianistának készülő, de karrierjét saját maga derékba törő szerző életében mérföldkő, hanem a romantikus zongoraverseny-irodalomban is.
több
Jegytípusok
3 300 Ft - 15 500 Ft
6 jegytípus
3 300 Ft
III. em. középerkély
5 500 Ft
I. em. középerkély, II. em. középerkély, III. em. középerkély
6 900 Ft
Földszint, I. em. középerkély, I. em. oldalerkély bal, I. em. oldalerkély jobb, I. em. orgonaülés, II. em. középerkély, II. em. oldalerkély bal, II. em. oldalerkély jobb, II. em. pódiumerkély bal, II. em. pódiumerkély jobb
9 800 Ft
Földszint, I. em. középerkély, I. em. oldalerkély bal, I. em. oldalerkély jobb, I. em. pódiumerkély bal, I. em. pódiumerkély jobb
11 000 Ft
Földszint, Földszint páholy bal 5, Földszint páholy bal 6, Földszint páholy jobb 5, Földszint páholy jobb 6
15 500 Ft
Földszint, Földszint páholy bal 1, Földszint páholy bal 2, Földszint páholy bal 3, Földszint páholy bal 4, Földszint páholy jobb 1, Földszint páholy jobb 2, Földszint páholy jobb 3, Földszint páholy jobb 4
Vezényel: Fischer Iván Szólista: Anna Vinnitskaya (zongora)
Vannak életrajzi vonatkozású zeneművek, olyanok, amelyek valamilyen okból kiemelten fontossá váltak szerzőjük életében. Robert Schumann egyetlen befejezett zongoraversenye nemcsak a pianistának készülő, de karrierjét saját maga derékba törő szerző életében mérföldkő, hanem a romantikus zongoraverseny-irodalomban is. Előadásához olyan művész szükséges, mint Anna Vinnitskaya, aki a Washington Post szerint „igazi nőstényoroszlánként falja fel a legnehezebb kottaoldalakat is”, ugyanakkor virtuozitása sosem önkényes. Bruckner utolsó szimfóniája a Beethoven óta misztikus kilences sorszám mellett befejezetlenségével tűnik ki a szerző életművéből. Hiába imádkozott minden nap érte, Isten csak három tételt hagyott neki végigírni – ebben a formában szólal meg ezúttal is a mű.
1841-ben Schumann komponált egy lírai fantáziát zongorára és zenekarra, amely a szerző leírása szerint „valami a szimfónia, a versenymű és a nagy szonáta között”. A darabot egyik kiadó sem akarta megjelentetni, ezért négy évvel később felesége, a világhírű zongorista Clara Schumann ösztönzésére két további tétellel egészítette ki. Így született meg az a-moll zongoraverseny, amely már a bemutatón óriási sikert aratott. Schumann szakított a korabeli hagyománnyal, és magamutogatás helyett a zenekar szerves részévé tette a zongorát, kivívva ezzel Liszt kritikáját: „zongoraverseny zongora nélkül”. Az idő azonban Schumannt igazolja: a nyitótétel gyönyörű zenei párbeszédei, az Intermezzo szélsőséges érzelmei és a szünet nélkül berobbanó energikus finálé virtuozitása a legnépszerűbb versenyművek közé emelte a darabot.
Bruckner esetében nem felesleges közhely arról beszélnünk, hogy a 9. szimfónia egyfajta búcsú az élettől. A szerző tisztában volt vele, hogy évek óta komponált műve jó eséllyel befejezetlen marad. Bár a rengeteg megmaradt jegyzet arról árulkodik, hogy bombasztikus fináléval készült megkoronázni a darabot – sőt, egyszer saját Te Deumát is javasolta finálénak –, egészen megrendítő és felemelő élmény, amikor a fájdalmasan szép Adagio zárja az előadást. A korábbi szimfóniáiból is idéző tétel büszke, de lágy tartott hanggal tesz pontot az 1896-ban megszakadt életmű végére. A darab az egyik legfontosabb kapocs a 19. és 20. század között. Az első tétel morajló bevezetésének merész harmóniai fordulatai, valamint a démoni scherzo hangnemileg bizonytalan, disszonáns szakaszai, széles hangközugrásai és markáns ritmusai Wagneren is túlmutatva Stravinsky, Bartók és a 2. bécsi iskola zenei világának előfutárai.