Massi 1972-ben, Algír munkásnegyedében született. Családja az arab poptól az amerikai soulig mindenféle könnyűzenét hallgatott, és bár a muzsikálást fiús dolognak tartották, a gitározni vágyó Souadot beíratták egy zeneiskolába. A társadalmi konvenciókat persze nehéz volt befolyásolni. A nőkről alkotott kép Souad Massit is félelemmel töltötte el, úgyhogy levágatta a haját és fiúruhákba bújt. Lényegében csak éjszaka lehetett önmaga, amikor senki sem látta sírni. Az iskolai zenekarban flamencót játszott, majd beszállt az Atakor nevű hardrock bandába, melyben levezethette dühét. Eső demokazettáját azonban már a rá jellemző folkos-balladisztikus hangvételben vette fel. Dalai nem úgy hangzottak, mint a menő arab slágerek, mégis felkapták őket a rádiók - ennyi elég is volt azonban, hogy az énekesnő halálos fenyegetéseket kapjon. Ezért ezután inkább „csendben maradt”, rajongói mégsem felejtették el a nevét.
1998-ban meghívták az Algériai nők elnevezésű fesztiválra. Szereplését francia lemezajánlat követte. 1999-ben Párizsba költözött, s 2001-ben Raoui címmel jelent meg első albuma, olyan hangot teremtve az arab könnyűzenében, amely erősebben kötődött Leonard Cohenhez, mint Khaledhez. Azóta - olykor személyesebb, máskor politikusabb indíttatással - még öt albumot készített, a legutóbbit El Mutakallimûn címmel. Azzal a hittel, hogy olyan irányba mozdíthatja az arab világot, ahol nem az olajból származó milliárdokkal, hanem - mint a 7-8. században - művészete, tudománya és filozófiája révén mérheti magát.
A Müpába a gitáros Medhi Dalil és az ütős Rabah Khalfa társaságában érkezik, s nem kétséges, hogy újabb és régebbi slágereivel egyaránt hódítani fog. Csupán az lehet kérdés, hogy melyeket éneklik együtt Palya Beával.
