Titkok és talányok – Csajkovszkij levelei
felolvasóest
Közreműködik:
Meskó Bánk – próza
Razvaljajeva Anasztázia – hárfa
Pjotr Iljics Csajkovszkij (Votkinszk, 1840. május 7. [április 25. a régi naptár szerint] – Szentpétervár, 1893. november 6. [október 25. a régi naptár szerint]) orosz romantikus zeneszerző. Mérnök-hivatalnok család gyermekeként született. A család Szentpétervárra költözött, ahol a fiatal Csajkovszkij gondos nevelésben részesült. Később néhány hónapig az igazságügy-minisztériumban tisztviselősködött. Erre a pályára azonban teljességgel alkalmatlannak bizonyult. Zenével komolyabban csak 23 éves korában kezdett foglalkozni. Mestere Anton Rubinstein volt. Tehetségének köszönhetően Anton fivére, Nyikolaj Rubinstein 1866-ban meghívta az általa alapított moszkvai zenekonzervatóriumba tanárnak. Csajkovszkij saját neméhez vonzódott, ezért a 19. századi cári világban rejtőzködő életet kellett élnie. Harminchét éves korában a látszat megőrzése érdekében megnősült, de már egy hónap múltán különköltözött jóval fiatalabb feleségétől, aki korábban tanítványa volt. Fordulópontot jelentett életében, hogy megismerkedett a gazdag özveggyel, Nagyezsda von Meckkel, aki szinte élete végéig támogatta anyagilag. Így felhagyhatott az egyre nyomasztóbbnak vélt tanári állásával és a zeneszerzésnek szentelte életét. Sokat utazgatott Európában, és mint zeneszerzőt, illetve karmestert hazájában és külföldön egyaránt ünnepelték. Első sikeres műve a Rómeó és Júlia című fantázia volt. Hírnevét elsősorban szimfóniáinak és versenyműveinek köszönhette, de egész estét betöltő balettjei is nagy sikereket arattak (Hattyúk tava, Csipkerózsika, A diótörő). Operái közül az Anyegin és A pikk dáma bizonyultak időtállónak. Halálát a hivatalos iratok szerint kolerafertőzés okozta, de ez mai napig vitatott a zenetörténészek körében. Életét különös levelezésein keresztül követheti az est közönsége Meskó Bánk (próza) és Razvaljajeva Anasztázia (hárfa) közreműködésével.
