„Gyerekként az volt a vágyam, hogy bekerüljek a showbusinessbe, ma már azonban csak a boldogság businessben szeretnék jelen lenni – játszom, és ez boldoggá teszi az embereket. Ez a legjobb munka” – vallja Tommy Emmanuel, aki annyi mindent ért el karrierje során, ami több életútra is elegendő lenne akkor, ha ő olyan művész lenne, aki valaha is megelégszik. Négyéves korában kezdett el hangszeren játszani, miután a rádióban meghallotta Chet Atkins és John D. Loudermilk Windy And Warm című számát. Családi segítséggel, a zeneiskolákat kerülve tanult meg gitározni, sajátos pengetési stílusát pedig példaképétől, Chet Atkinstől vette át. Ennek különlegessége, hogy hasonlóan játszik gitáron, mint a zongorista a zongorán: mind a tíz ujját használja, a basszust a hüvelykujjával, a dallamot pedig az első két vagy három ujjával játssza, s mindezt egy időben. Hatévesen már a családi zenekarral koncertezett, harmincas éveiben rock’n’roll gitáros volt, aki zenekarával stadionokat töltött meg Európában. 44 évesen – példaképének, Chet Atkinsnak köszönhetően - egyike lett az öt legjegyzettebb gitárosnak. Ma pedig Nashville-től Sydneyn át Londonig évente több száz fellépése van. Szólókoncertjein sosem használ számlistát, de a stúdiózások során is a spontaneitásra törekszik, hiszen általában egyszer veszi fel dalait. Immár fél évszázadon is túlnyúló karrierje alatt több tucat albumon játszott, s többek között Eric Claptonnal, Stevie Wonderrel, Hank Marvinnal, Joe Walsh-sal, Tina Turnerrel is együtt dolgozott. Egész eddigi pályafutása során azonban Tommy mindig a következő lépést kereste. Legutóbbi Accomplice One című albuma – melyen többek olyan közreműködőkkel dolgozott együtt, mint Jason Isbell, Mark Knopfler, Rodney Crowell, Jerry Douglas vagy Amanda Shires - zenei sokféleségének egyfajta lenyomatának is tekinthető. „Az emberek mindig megpróbálták bekategorizálni azt, amit csinálok. Rám aggasztottak különböző címkéket, műfajokat. Én azonban mindig visszatérek Duke Ellingtonhoz, aki azt vallotta: kétféle zene létezik, a jó és a rossz. Nos, én megpróbálok jó zenét játszani, s legutóbbi albumomon ehhez a legmegfelelőbb társak szegődtek mellém” – mesélte.
Tommy Emmanuel egyedi stílusát a country, a blues, a folk és a jazzes elemek sajátos összjátéka jellemzi. Legyen szó saját szerzeményeiről, gitárklasszikusokról vagy a világ legnépszerűbb dalainak újraértelmezéséről, azoknak az ő előadásában annyira egyedi hangzása van, amit már néhány hang után fel lehet ismerni. Koncertjein minden alkalommal képes újat mutatni, s nemcsak gitárjátékával, hanem közvetlen személyiségével és személyes történeteivel is odaláncolja a közönséget.
