A francia újcirkusz egyik legjelentősebb alkotójának előadása egy kísérletsorozatra épül: Bourgeois-t a "felfüggesztési pont" érdekelte, és onnan jutott el a vaudeville jellegű etűdök sorozatáig. Azt a kifejezhetetlen állapotot igyekezett megragadni, amit a test súlytalansága jelent mozgás közben. Bourgeois olyan instabil színteret talál ki, amely az ember, az objektum és a zene közötti erő-egyensúlyra alapoz, így próbál közelebb jutni ehhez az állapothoz és feltárni illékonyságából eredő varázsát.
Ő és káprázatos partnerei zuhannak és repülnek, a székek, lépcsők, mikrofonok a humor és a mágia lehetőségévé válnak. A testek tárcsákat és fogaskerekeket imitálnak, súlyokat és ellensúlyokat, felfedve a költészetet ebben a megfoghatatlan köztes térben. Yoann Bourgeois cirkusza érzékeny és kifinomult, amihez remekül illeszkedik Laure Brisa pontos és reflexív élőzenéje.
Ez az abszurd jellegű kísérlet arra az egyenes világra vágyakozik és egyben annak hiányára mutat rá, amelyben felállhatunk és beszélhetünk akkor, mikor minden ellenünk fordul. Így lesz az előadás a cirkusz és az élet metaforája. Középen megtartani az egyensúlyt minden szembenálló erő ellenében, amelyek egyszerre taszítanak és húznak, ehhez szükséges egy nagy adag emberi erőfeszítés, erős makacsság és kifogyhatatlan humorérzék. Az eredmény hipnotikus és örökmozgó, ahol a szépség mindig egyben kockázat és veszély. Le Monde
