A sorozat főszereplői a zene „szerszámai” – a hangszerek. Velük ismerkedhetnek meg a hallgatók autentikus élőzene által, az azt megszólaltató szakértő muzsikusok segítségével. Ebben a félévben újból nekivágunk a nagyvilágnak. Különböző földrészek népi eredetű zenéjével és ritkán látható hangszereivel találkozhatnak a gyerekek a szombat délelőtti koncerteken és az azokat követő hangszerbemutatókon.
A didzseridu (didgeridoo) az észak-ausztráliai őslakosok fúvós hangszere. Hagyományosan a termeszek által kivájt eukaliptusz fatörzsből vagy ágból készül. megszólaltatásának módja miatt hangszertani besorolása szerint mégis a rézfúvós hangszerek családjába tartozik. Ürege általában kúpszerű, azaz a befúvás helyén kisebb keresztmetszetű, mint az alsó végén. A befúvó rész peremére gyakran méhviaszt tesznek, melynek segítségével a játékos a rést a saját szájához tudja igazítani. Felületét gyakran festéssel díszítik. (Wikipédia)
Számít-e a múzsa csókja, és egyáltalán mi az? Honnan és hogyan jön a zene, a szöveg, és minden, amit nem a „józan ész” hoz létre, de ami nélkül az életnek semmi értelme?
François Leleux a világ egyik legjobb oboaművésze, egyszersmind kiváló karmester. A Nemzeti Filharmonikus Zenekarhoz az utóbbi években úgyszólván „hazajár”: koncertjei rendre lelkes sikert aratnak és visszahívást eredményeznek. Pályája igen korán kezdődött: már tizennyolc esztendősen a Párizsi Opera első oboása volt, később a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara és az Európai Kamarazenekar szólistájaként is muzsikált.
