Minden ember esendő, törékeny és tökéletlen. De mi ezzel nem tanulunk meg együttélni, inkább minden erőnkkel és mindenek felett elfedjük álmokkal, önbecsapással, vagy elfedi nekünk, helyettünk a média, amiben minden könnyednek, szépnek és gördülékenynek látszik az életben. Tennessee Williams műveinek fő témája az örökérvényű, ma is aktuális: a hamis vagy igaz álmokkal, vágyakkal és a gyöngeséggel terhes emberek vívódása szemben a céltudatosan törekvők elérhetetlen társadalmával.
Laura egyetlen mentsvára a sivár valóság ellen az apró, csillogó, törékeny üvegfiguráinak gyűjteménye. A külvilággal nehezen teremt kapcsolatot, ahogyan anyja, Amanda és testvére, Tom is egyre többször az emlékek, az álmok és a nyomorúságos valóság kereszttüzébe kerül. Illúziókkal teli életüket felkavarja, amikor Tom meghívja egyik munkatársát, Jimet, a gimnázium egykori sztárját, akibe Laura titkon szerelmes volt.
A világhírű amerikai drámaíró a négyszereplős művét memory playként (emlék-játékként) definiálja. A gyónásos-vallomásos történetbe Tom Wingfield visszaemlékezésén keresztül lépünk be, akit kezelhetünk Williams darabbéli alteregójának is akár: neveik kezdőbetűi megegyeznek, a drámaírót eredetileg Thomas Lanier Williamsnek hívták.
Tennessee Williams a színészi jutalomjátékokat kínáló Üvegfigurákkal aratta első nagy színházi sikerét, és az 1945-ös bemutató után elnyerte a New York-i Színikritikusok Körének díját (New York Drama Critics Circle Award). A darab alapján filmadaptációk születettek, és olyan híres színésznők játszották el Amandát színpadon és filmvásznon, mint Katharine Hepburn, Jessica Lange és Sally Field.
Két utcazenész pakolászik egy parkban. Közvetlenül egy pad mellett állítják fel hangszereiket. Aztán elkezdenek játszani. Négy barát csatlakozik hozzájuk, akik évtizedek óta újra és újra ott találkoznak és ma ismét ott vannak, hogy visszatekintsenek a múltra, élvezzék a jelent és álmodozzanak a jövőről.
Mert hogyan is lehetne jobb a barátságot ünnepelni, mint zenével?
„Ne tégy rosszat, hátha nincs Isten, aki megbocsássa.” (Szép Ernő)
Mag és Maureen. Anya és lánya. Egy asszony és egy negyvenes vénlány. Valahol Írországban, avagy bárhol a világon, túl a végeken. Ahonnan elmegy mindenki. Angliába, Amerikába, akárhová.
Itt bármiféle szerelem vagy emberi kapcsolódás reménye veszélybe sodorhatja anya és lánya gyűlölettel terhes, végzetes magányt oldó együttlétét. Életekről döntő üzenetek és levelek lelik halálukat itt. Közben megy a tévé. És a falak mögött zajlik a kopár, történések nélküli vegetáció morbid izgalma. Majd a tragédiába torkolló kegyetlenség.
Két élet, amely örökre egybefonódott. Egymásnak gátjai, mégsem létezhetnek egymás nélkül. Akkor hát mi legyen?
Ványa imádott húgát Alekszánder vette feleségül. Ványa álmát, a tudományos karriert Alekszánder teljesítette be. Ványa dolgozott a családi birtokon, a pénzt Alekszándernek küldte. Ványa szerelmét a megözvegyült Alekszánder vette feleségül. Helyette él ez a másik? A hírre, hogy Alekszánder a házat is eladná a feje fölül, Ványa felkapja a régi revolvert. Két golyó maradt benne…
Wilhelm, az írnok beleszeret egy vadász lányába. A házassághoz Wilhelmnek be kell bizonyítania, hogy vadászként is megállja a helyét, csak így nyerheti el a lány apjának jóváhagyását. Pláne, hogy az apa másnak szánta Kätchent. De Wilhelm tollhoz és nem puskához szokott: pocsékul lő. Vagyis hiába a szerelem, házassági esélyei egyre csökkennek.
A történet a Ceaușescu-diktatúra utolsó heteiben játszódik. Ennek a reménytelen időszaknak a legmélyebb és legsötétebb bugyrait mutatja meg nekünk a szerző, a legérzékenyebb korosztályon, a kamaszok szemén keresztül.
Victor Frankenstein, a zseniális, becsvágyó ifjú tudós halott testekből élő testet, lélegző, érző, gondolkodó lényt alkot, de megretten saját művétől és eltaszítja magától. A Kreatúra egy gyermek ártatlan kíváncsiságával vág neki a világ felfedezésének, ám útja során csak rettegéssel, elutasítással, gyűlölettel találkozik.
Tatabánya és a térség legnagyobb fesztiválja 2024. június 14-15-16-án új helyszínen, a Tatabányai Multifunkcionális Sportcsarnok környékén várja az érdeklődőket.
Tatabánya és a térség legnagyobb fesztiválja 2024. június 14-15-16-án új helyszínen, a Tatabányai Multifunkcionális Sportcsarnok környékén várja az érdeklődőket.
Borbély Szilárd egy alföldi kis falu nagyon is földhözragadt valóságát írja meg egy küszködő család történetén keresztül, miközben ez a világ magába foglal egy sokrétegű, összetett világot is: a falu alatt áramló titokzatos folyókat és talán egész Kelet-Európa elfeledett, nélkülöző, küszködő szegényeit.
Idén is összefogunk és közösen kiállunk a független kortárs művészetért! Az ötödik Under500 Fesztivált június 15-16-án rendezzük meg az Artus Stúdióban. A fesztivál a korábbi évekhez hasonlóan az önkifejezés teljes szabadságának, a formai-átjárhatóságnak és kísérletezésnek biztosít teret. A zene, a performansz, a kísérleti színház, a kortárstánc és a vizuális művészeti formák egyszerre vannak jelen és formálják egymást.
Tatabánya és a térség legnagyobb fesztiválja 2024. június 14-15-16-án új helyszínen, a Tatabányai Multifunkcionális Sportcsarnok környékén várja az érdeklődőket.
Állok a kapunkban a lépcsőház alján, a betörhetetlen üvegű kapu belső oldalán, és megpróbálom kinyitni a zárat. Kinn az utcán mentőkocsi áll. Látom a mentősöket a kapu üvegén át. Dagadt arcuknak udvara van, akár a holdnak. Forog a kulcs, de hiába küszködöm, nem tudom kinyitni a kaput, pedig nekem be kell engednem őket, különben késő.
A Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok 39 éve állít emléket az 1335-ös visegrádi királytalálkozónak, a középkori Európa egyik legfontosabb eseményének. E három napon látványos lovagi tornák, pompás királyi menet és esti fáklyás felvonulás, vásár, koncertek és királyi borudvar várja az idelátogatókat, és természetesen a méltán híres királyi palota, gyönyörű reneszánsz kertje és a Salamon-torony is újra pezsgő középkori élettel telik meg.