Pedagógusként és koncertező művészként is igen elismert volt. A hangverseny első darabja egy öt tételes, divertimento jellegű alkotása, melynek minden tételéből sugárzik a felhőtlen jókedv és szellemesség. Versenyműve, melyet csellóra és zenekarra komponált szintén magán viseli Dohnányi stílusának jellemzőit.
Csajkovszkij művészetében az orosz nemzeti romantika elemei (főleg dallam- és ritmuskészlete) szorosan egybefonódnak a nyugateurópai utóromantika stílusjegyeivel, forma- és harmóniavilágával. Utolsó szimfóniája, mely a „Patetikus” melléknevet kapta, méltó lezárása a rendkívül gazdag életműnek, melyet főként a kifogyhatatlan melodikus fantázia és a tökéletesen kiegyensúlyozott, jó értelembe vett „hatásvadászat” jellemez. A szimfónia érdekessége az a szerkesztésmód, amelynek következtében a hagyományos gyors-lassú-tánctétel-gyors tételsorral szemben lassú-tánctétel-gyors-lassú rendet figyelhetünk meg. Az utolsó tétel mély panasza Csajkovszkij művészi „hattyúdala” is egyben, hiszen pár héttel utolsó szimfóniájának bemutatója után hunyt el.
Évadzáró hangverseny
Savaria Szimfonikus Zenekar
Dohnányi E.: Szimfonikus percek
Dohnányi E.: Hangversenydarab csellóra és zenekarra
P. I. Csajkovszkij: VI. h-moll „Patetikus” szimfónia
Közreműködik: Kokas Dóra – cselló
Vezényel: Madaras Gergely
