Emlékszik-e még valaki arra, mi az a „szocialista vígjáték”? Aminek társa-dalmi mondanivalója ugyan kicsinyke volt, a humora pedig soványka, viszont a Patyolattól a Közértig bátran kritizálta az élet nagy kérdéseit. Dunai Ferenc A nadrág című komédiájának vígszínházi premierje egy csapásra szakított ezzel a módszerrel. Mert miről is van szó? Egy szocialista nagyvállalat igazgatója titkolt szeretője ágyá-ban fekszik egy szexin forró éjszaka után. Egyfolytában a szocialista erkölcsről pré-dikál és a vállalati ünnepség dísz szónoklatára készül a szocialista ipar csodálatos teljesítményéről. Egy valódi díszpinty. Egy potentát. Képzeljék el Feleki Kamillt, aki épp Ruttkai Éva ágyából kászálódik ki és keresi a nadrágját… Hát, igen. Ez a fránya nadrág! A bajok mindig ilyen apróságok miatt kezdődnek. Mert nadrág nélkül mit ér a legnagyobb társadalmi pozíció, a legpontensebb férfiúi büszkeség! Mi marad egy em-berből a nadrágja nélkül? És mi marad a rendszerből egy nadrágja vesz-tett főkáderéből? Erről szól az elmúlt 60 év egyik legsikeresebb, és legmulatságo-sabb magyar és bátran kijelenthetjük: „szocialista vígjátéka” Csak éppen a szocia-lizmus bukott ki alóla. Vagy mégsem?
“Egy nadrágon is múlhat a főnök hatalma, egy banánhéjon is elcsúszhat a megdönt-hetetlennek hitt hatalom. Erről regél Dunai Ferenc A nadrág című vígjátéka, ami még ma is élénk röhögést vált ki a Karinthy Színházban. Pedig 1962-ben mutatták be a Vígszínházban, akkor erősen harcolni kellett érte, hogy műsorra tűzhessék, és aztán idő előtt le kellett venni a repertoárról. Karinthy nem csinál harcias színházat. Leginkább telivéren szórakoztat. Ha valaki a leírtakba nem gondol bele, akkor csak önfeledten nevet. De a darab, és a rendező lehetőséget kínál arra, hogy belegondoljunk. Csak nem tukmálja a közlendőjét, nem dugja erőszakosan a néző orra alá. A maga csendesen diszkrét, könnyed módján, azért elmondja a világról a véleményét. És közben hathatósan rehabilitálja a többször betiltott, a premier alkalmából itthon járt, már 94 esztendős Dunai Ferencet.”
Bóta Gábor
“2006 októberében egy “kedves bácsi” keresett a szerkeztőségben. Kollégáim mond-ták így-én ugyanis éppen nem voltam a helyemen. Dunai Ferenc volt, A nadrág című kötetét hozta, benne a következő dedikációval: ”Zappe Lászlónak, aki hajdanában jogosan levágta egy Várszínházban bemutatott darabomat-csorbám kiküszörülésének kísérleteként…” Az említett darab nem is szerepel a könyvben. Az ilyen szerzőt nem lehet szeretni. Bölcs és szerény. Önmagát is képes reálisan látni. A nadrág című bohóságnak azonban a darabírói szaktudás a fő erénye. A nadrág most is működik, amikor a nézőtéren ki tudja, hányan ülnek olya-nok, akiknek személyes élményeik vannak a hatvanas évekről .A darabot ugyanis 1962-ben mutatták be a Vígszínházban Feleki Kamill és Ruttkai Éva főszereplésével. Szocialista vígjáték volt, abban különbözött a polgáritól, hogy szocializmus világában játszódik. A bonyodalmak, a fordu-latok, a poénok azonosak voltak. Vállalatvezető vidéki kiküldetésről haza-térőben útba ejti a szeretőjét, aki beosztottja. Ám itt baleset éri. Talán nem véletlenül. Az asszony, aki szeretné szorosabbra fűzni kapcsolatát az igazgatóval, eláztatja a férfi nadrágját, amit a gáz fölött próbálnak megszá-rítani. Ettől az elázott nadrág megég. A fontos elvtársra közben nagy fel-adat vár: ünnepi beszédet kellene tartania. Ehhez pedig elengedhetetlen egy nadrág. Mindenki elképzelheti a komplikációkat. De jól megírni csak kevesen tudják. Dunai Ferenc nagyon tudta. Poénról poénra halad a cselekmény, miközben lelepleződik a szocialistá-nak nevezett álerkölcs, amit mindenkit hírdet, de senki sem vesz komo-lyan. A végén mégis minden jóra fordul, nyilvánosan semmi sem derül ki. Csak az egyetlen becsületes ember, a naiv és szerelmes műszaki rajzoló jár rosszul, de ő is beletörődik a sorsába. A boldog vég boldogtalan világról tudósít. A Karinthy Színházban, Karinthy Márton jól pörgő rendezésében,Juhász Kata lakótelepi szűkösségű díszletében, Tordai Hajnal ruháiban kifogásta-lanul forog a bohózati gépezet. Kerekes József egyéni fazont ad a képlé-keny jellemű igazgatónak. Formátumosan pitiáner. Vezető szerepéhez nem férhet kétség. Gubik Ági a szerető szerepében energikus derűvel pörgeti a cselekményt, mulat főnökén, miközben lázongva szolgálja. Dányi Krisztián a kelleténél egy árnyalattal hülyébbre veszi az áldozatot, a mű-szaki rajzolót. Marton Róbert Hitler-bajuszos szakszervezeti vezetője jó munkáskáder-karikatúra azokból az időkből. Amelyeken ma is jókat röhögünk.Vagy máson is? Mindenesetre a bohózat örök.”
Zappe László
Jegyvásárlás
