A mulhouse-i születésű Daniel Roth a francia orgonistahagyomány hírnevét öregbíti. Nevét valóban nem nehéz a tradícióhoz kapcsolni, hiszen tanulmányait többek közt olyan meghatározó szerepű muzsikusoknál végezte, mint a 20. század egyik jelentős francia orgonistája, Maurice Duruflé, vagy egy másik, szintén igen fontos 20. századi francia orgonaművész, Marie-Claire Alain. (Hogy érzékeljük a „pedagógiai vérvonalat”: Duruflé a César Franck-tanítvány Charles Tournemire növendéke volt, Marie-Claire Alaint pedig az a Marcel Dupré tanította orgonálni, akinek mesterei között ott szerepel Alexandre Guilmant, Louis Vierne és Charles-Marie Widor - ezzel máris felsoroltuk a 19-20. századi francia orgonaiskola néhány nagy jelentőségű alakját!)
Daniel Roth a sokoldalúság terén is követi a hagyományt: templomi orgonista és koncertező művész, fiatalon számos fontos versenyt nyert, emellett zeneszerző és pedagógus is. 1963-tól a Sacré-Coeur-bazilikában orgonált, 1985-ben pedig a Saint-Sulpice orgonistájává nevezték ki: itt működött korábban a nagy francia orgonisták közül Widor és Dupré, s itt található a nagy orgonaépítő, Cavaillé-Coll legnagyobb hangszere, öt manuállal és száz regiszterrel. Daniel Roth műsorán szerepel Bach egyik híres kompozíciója, az e-moll prelúdium és fúga (e tételpár fúgája viseli a téma kromatikusan táguló ambitusú dallamára utalva a „Tölcsérfúga” nevet), ezt követően hazájának orgonairodalma előtt hódol César Franck és Widor egy-egy Magyarországon ritkán hallható művének megszólaltatásával, hogy a koncert fennmaradó idejében saját improvizációs művészetét mutassa be a Müpa közönségének.
Franck: Rédemption - szimfonikus közjáték
Widor: VI. (g-moll) orgonaszimfónia, op. 42, No. 2
Improvizáció
