Aldo Nicolaj darabja, az Éljen az ifjú pár végső soron nem egyéb, mint a szerelem nélküli házasság kíméletlenül kegyetlen bemutatása; két, a nárcizmusig egoista ember kisszerű játszmája, egyúttal a modern fogyasztói társadalom gúnyrajza.
Az Anconai szerelmesek habkönnyű története szenvedélyesen és szellemesen vallja, hogy élni voltaképpen nagyszerű dolog, és hogy mennyi örömöt találhatunk egy csésze friss kávéban, egy váratlanul ránk zúduló nevetésben, vagy épp a tenger felől fújó szél zamatában.