Bátyámmal sokat veszekedtünk gyerekként. Ha én babázni szerettem volna, ő indiánosat játszott volna velem, ha én tollasozni hívtam, ő biztos focizni akart. Az összeszólalkozásból vita, a vitából veszekedés, a veszekedésből sírás, a sírásból ajtócsapkodás lett. A duzzogás után azonban azon gondolkodtunk, hogy hogyan békülhetnénk ki. Mert rossz volt egyedül ücsörögni, rossz volt egyedül játszani, és rossz volt, hogy nem szóltunk egymáshoz. Így hamar kibékültünk. Aztán kezdődött minden elölről... Mesénkben a magának való, rendetlen, vadóc kisvadkan, Dönci és a rendmániás, kényeskedő Liza cica egy kisbuszban összezárva próbálják kibírni a téli hideget tavaszig. Együttélésük számtalan ismerős konfliktust és vicces helyzetet teremt, hiszen ez a mese rólunk is szól...
Egy letűnt korszak lenyomata, amely ma is érvényes tükröt tart elénk: hőseink áldozatok, megváltást keresők, megbocsátásra képtelen tévelygők, szerelemre vágyók, összeesküvők és megalkuvók. De mindegyikükben ott él a remény a szellem és lélek felemelkedésében.
Az István, a király egy családi viszály története: Géza fejedelem halála után fia örökölné a hatalmat, de a hagyományokra hivatkozva nagybátyja, Koppány is tömegeket gyűjt maga köré. István külföldi támogatással megszilárdíthatja a pozícióját, de a véres összecsapás elkerülhetetlen.