1989. április 12-én az MSZMP Központi Bizottságának zárt ülésén váratlanul felszólalt Kádár János. Az akkor 77 éves pártfőtitkár a rendszerváltozás előtt nem sokkal próbált számot vetni az 1945 után történtekben vállalt szerepével, felelősségével. Csapongó, sokszor szinte összefüggéstelen beszéde régi bűnök súlyától görnyed, és a sok csönd és mellébeszélés közt beszűrődik a valóság is a maga iszonyatával. Kádár meghasadt tudata megidézi két rettegett démonát, Rajkot és Nagy Imrét, akik a színpadon is megjelennek. A shakespeare-i királydrámákat idéző hiteles történelmi szöveg mögé korabeli archív filmekből és hangfelvételekből épül díszlet, hogy világossá váljon: a történelem a legkegyetlenebb és legigazságosabb rendező.
Az 1956-os forradalom 60. évfordulójának alkalmából az utolsó beszédből készült kamaradráma kerül színre az Operaház különleges helyszínén.
A programokat az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatja.