Rómeó és Júlia

A renaissance-ból a múlt század 20-as éveibe átültetetve hozza összhangba a koreográfus a klasszikus balett hagyományait a Prokofjev-i igénnyel, hogy „megmutassa a színpadon az emberi érzelmeket“. Vámos olyan táncoló színészeket akar, akik a testükkel beszélnek és énekelnek. Rómeó és Júlia, nála két olyan fiatal, akik a darab elején még gondtalanok, egy kicsit naivak, de képesek elsöprően szenvedélyes érzésekre is, amelyek aztán tragédiába torkollanak. Nem egy álmodozó táncoló párt mutat, hanem két életvidám, erőteljes egyéniséget – akik elég erősek ahhoz, hogy szeressenek, és meghaljanak.